Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

4./ kútfő, forrás, amelyhez 4./ összefoglaló feldolgozd éves áttekintés társul, melynek hosszutávu anyaga lehet a monográfia alapja. Nem kívánom túlságosan hangsúlyozni, hogy mennyire fontosnak tartom a krónikairást, mint a történetkutatás tudományos módszerének e sajátos forrását, de ugy érzem, hogy feltétlenül nagyobb propagandával, tudatos felhívással, oda kellene hatni, hogy minden megye lakott települése végre megértően támogassa e kezdeményezést. Nagyon sok, ma könnyen megfogható érték megy veszendőbe ugyanúgy, mint a korábbi években régészeti vonatkozásban, amig törvényerejű rendelet nem szabályozta végre a közelmúltban a földben lévő emlékek védelmét

? vagy nem született rendelet a műemlékek védelmére, nemzeti értékeink megbecsülésére, A honismereti mozgalom s ezen belül a krónikairás igen hatékonyan segítheti a termelőmunka fejlesztését, a történeti kutatások során gyűjtött anyagával. Községeink, termelőszövetkezeteink, üzemeink, intézményeink vonatkozásában máris érezzük hiányát, hogy a nagy események, mint pl. a földosztás, az úttörőmozgalom szervezése, a jó termelési tapasztalatok, egy-egy brigád kiemelkedő munkája rögzítés hiányában feledésbe merülnek. Husz-huszonöt év távlatából már nem emlékeznek az emberek a községükben, a termelőszövetkezetükben történt fontos eseményekre, a termelőszövetkezetek alakulásának, fúziójának dátumára, sőt elnevezésére sem, s különösen hagy