Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

re, a módszertani pontosság itt is megköveteli, hogy az adatközlőket illetőleg az adat forrását pontosan jelezzék. Az információk megszerzéséhez természetesen bizonyos forrásokra van sztikség, de az mindig legyen konkrét és megfogható. Az élet valóságát ha kell a krónikairő szenvedélyes állásfoglalása is tükrözze, de minden szubjektivitás mellett, - ami végső soron mégsem kerülhető el - mégis objektívnek kell lenni, mert a krónikairő mai állásfoglalása segítheti, vagy befolyásolhatja a történeti feldolgozás folyamán születő állásfoglalást. A krónikairő csak ugy lehet szubjektív, hogy mindig a közvéleményt is adja, s vállalni kell a népszerűséget, de adott esetben a népszerűtlenséget is. A bizonyos rendszerbe szedett eseményeket, véleményeket, jelenségeket az élet izétől nem szabad megfosztani, mert csak ebben az esetben tud a krónika hozzáadni valamit a történelemhez, ha az élet lendülete bennemarad. A szubjektivitást pedig erősen meghatározza, hogy egy személy, vagy egy közösség vezeti-e a krónikát, de ezt mindenütt a helyi lehetőségek biztosítják, vagy akadályozzák. Ma tudományos és történészkörök elismerik, hogy korunknak számtalan olyan területe létezik, amely csak ugy hozható közelebb a feldolgozó történészhez, ha a történeti folyamatok apró részleteit, vagy egyes vonásait azok szemével is látják, akik az eseményeket közvetlenül is átélték. A ma sokak szemében csupán kedvtelésnek, vagy különös szenvedélynek tünő krőnikairás a maga ténymegőrző feltáró munkájával később felbecsülhetetlen értékű forrássá válik, mert pótolhatatlan értékek megmentését szolgálja. így válik e munka a helytörténetkutatás, illetőleg a helytörténetlrás szerves részévé.