Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

Pétert, Tinódi Láncos Sebestyént is. Ezek a krónikák nagyon sokat jelentenek a valóságos kép megismerésében, különösen ha figyelembe vesszük ós igaznak fogadjuk el azt, amit a krónikairó megfogalmazott, hogy "sem hirnévért, sem pénzért, sem adományért hamisat nem irtam, ha irtam is csak az igazat irtam". Ez tehát a mai krónikairás tulajdonképpeni lényege. Az igazat Írni ugy,hogy a honismeret és helytörténetkutatás számára a valóságos kép megrajzolásához adatokat tudjon szolgáltatni. A történeti értelemben vett krónika "/gör.lat/: a tör*-, ténetirás kezdetleges műfaja: az események feljegyzése időrendi sorrendben. Az ókori annalesekből fejlődött ki, hosszú ideig a középkori krónikairás jellegzetes formája volt; a krónikákban az eseményeket egymás után válogatás, magyarázat és összefoglalás nélkül jegyezték fel a krónikások, akik a szerzetesek soraiból kerültek ki. A krónikákból nőtt ki a gesták fejlettebb,már az összefüggések feltüntetését és a hagyományok feldolgozását Is célul kitűző műfaja. Magyar adatai miatt is említést érdemelnek többek között a bizánci krónikák, az orosz Őskrónikák. /Nestor-krónikák/, az első cseh történetíró Cosmas krónikája. A magyar Anonymus és Kézai feljegyzései lényegében a krónika műfajhoz tartoznajp, bér Geeta cimet viselnek, ugyanakkor egyes gestákat gyakran krónikának neveztek /pl.Bécsi Képes Krónika/. A krónika elnevezést gyakran használták különféle más jellegű fel*, dolgozások elmében. /Fróissart memoár jellegű müvei, v.Mérimée és Stendhal egyes történeti regényei is a krónika cimet viselik/.Átvitt értelemben ma is használják valakinak az életével v. valaminek a történetével kapcsolatos események időrend ezerinti 15 összefoglalására". -