Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A városi közösség ingatlantulajdona

II. FEJEZET A TÁRSADALOM GAZDÁLKODÁSI RENDJE A városi közösség ingatlantulajdona A reformkori Debrecenben a gazdálkodás nemcsak a közösség - gyakorlatilag: a szenátus - kezében tartott termelőeszközök hasznosításával folyt, hanem a város lakosságának egyéni birtokában levő termelőeszközök révén is. A gazdálkodásban valamilyen módon a város társadalmának minden rétege részt vett. A közösségi kezelés alatt álló vagyontárgyak hasznosítását a vezetőség gazdaságpolitikai irányelvei határozták meg, melyek kiterjedtek a városfejlesztésre, a mezőgazdasági termelésre, az iparra és kereskedelemre, a hiteléletre stb. A város közössége a vagyon egy részét bérgazdálkodás útján értékesítette s ezáltal annak felhasználása is szoros kapcsolatban állt a társadalom különböző csoporjaival, egyéneivel. A városi vagyon legnagyobb értékei ingatlanokban feküdtek, amelyeket Debrecen különböző forrásokból szerzett. Voltak olyan területek, melyeket a Dousa család kihalása (1404) után kapott meg, de gyarapodtak a birtokok vétel, zálog, bérlet, öröklés útján is. A XV. század óta élvezte a királyi kisebb haszonvételek jogát, a vámbevételeket, a kereskedelmi forgalomból eredő hasznot, sőt közvetlenül földesúri joghatóságot gyakorolt a Sámson és Szovát községekben levő jobbágytelki birtokállománya alapján, amelye ket 1848-ig úrbéri birtokként kezelt. Debrecen háromtípusú gazdasági terület összetalálkozásának csomópontjában fekszik: a Nyírség, a Hortobágy és a Hajdúság metszőpontjában. Az egyik az árvízmentes szigetszerű magaslatot, a másik a búzatermelésre alkalmas löszterületet, a harmadik pedig a futóhomokos tájat képviseli, tehát a mezőgazdasági termelés különböző ágazatainak kifejlesztésére nyújt lehetőséget. A Hortobágy ugyanakkor a pásztorkodásra alkalmas.

1 A város gazdaságpolitikájának a területi adottságok miatt a mezőgazdasági termelés vált egyik sarkpontjává, de földrajzi fekvése folytán egyidejűleg a nemzetközi útvonalak lehetővé tették a kereskedelem kifejlődését is. A városi vagyon kategóriáit a főbíró 1838. június 20-án az alábbiak szerint jellemezte.- kétféle vagyon felett rendelkezik Debrecen; az egyik „a szorosan vett királyi városi vagyonok, milyenek a házak után való földek és kerti szőlők", s ezek bárki tulajdonába kerülhetnek. De „a több, u. n. pusztabéli (prédiális) birtokokat, úgy mint megváltott tanyaföldeket és cserekaszálókat, melyeket a most élő polgárság részint maga, részint ezeknek