Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Debrecen demográfiai arculata

leső ellenséget, kiket egyedül önérdekük, nem a közönség java vezérelt. . ," 361 Ezeknek a tényeknek ismeretében találóan állapította meg Mérei Gyula, hogy „a cívisvárosok társadalmi rendjét a cívisek érdekei és igényei szabták meg . . . földet csak az kapott, akinek volt igás ereje annak megművelésére". 362 A városok társadalmi rétegződése nem mindenütt azonos törvényszerű­ség alapján jött létre. Annak folyamatát a történelmi helyzet, a közösségi vagyon, a közjogi állás, az egyéni meggazdagodás lehetőségei befolyásolták. Mindezeknek együttese megmutatkozott a polgárjog birtoklásában is. Deb­recen esetében a rétegződés folyamatának megértését még az a körülmény is bonyolítja, hogy a város életében olyan jogrendszer érvényesült, amely a városi lakosságot szinte törvényszerűen szembeállította a születési előjogokra támaszkodó és kiváltságos helyzetet élvező nemességgel. Debrecen települési rendje a XVIII. század óta ezt a kettéosztottságot igen szembeszökően mu­tatta meg. A város társadalmi struktúrája a különféle tényezőknek a hatása alatt alakult, ezért gyakran változott a polgárság és az egyéb lakosság ará­nya, gazdasági állapota és jogi helyzete. 363 A Társalkodó 1837-ben maga is utalt arra, hogy „Debrecen lakosait charakterükre nézve két osztályba tehetni: az elsőbe ti. az elöljáróságot, a divathoz illeszkedő lakosokkal. . . (kereskedők, németek, szabad mestersé­gűek) ... A másik osztály magába foglalja a város valódi törzsökös nagy számú polgárait". Megfigyelése természetesen nem egészen pontos, de alap­vetően mégis jellemző, hiszen a több rétegű városi lakosságot már felismerte. Ehhez a jellemzéshez a „Cs." szigla alatt meghúzódó Csécsi-Nagy profesz­szor hozzátette, hogy „a legtöbb lakos két féle mesterséget gyakorol; a csiz­madia, varga, kereskedő, pap, ügyvéd, tanító egyszersmind földművelő el­annyira, hogy szoros értelemben vett hivatásuk csak mellékes. 364 A vagyoni állapot megrajzolásánál Debrecenben a legkevésbé az adó­zás a mérvadó, miután egyenesadót a városlakók csak a belső telek, a föld, a ház, az állatállomány után fizettek. A kereseti adó alapját a céhbesorolá­sok kapcsán osztályok szerint állapították meg. A szabad foglalkozású ügy­védek, a professzorok, a lelkészek kereseti adójával nem találkoztunk, holott ebből a rétegből adódtak a leggazdagabb személyek. Az adó összege sem­miképpen sem tükrözi a kereső személyek tényleges jövedelmét, ezért azokra támaszkodva illuzórikus volna bármilyen társadalomtörténeti következtetés levonása. De az adózás mértéke is igazolja, hogy milyen gazdasági szintek ala­kultak ki a reformkori Debrecenben, tehát kizárólag az ingatlan vagy állat­tulajdon alapján is mecrállapítható a társadalom differenciáltsága, függetlenül attól, hogy a megrajzolható kép nem tükrözi a valóságos helyzetet. Az adó alapján Szendrey István az alábbi rétegeket ismerte fel. 365 50-100 Ft közötti adót fizetett 4 személy; 40- 49 Ft közöttit 15 fő; 30- 39 Ft között 23 fő; 20- 29 Ft között 126 fő; 15- 19 Ft között 197 fő; 10- 14 Ft között 504 fő; 5- 9 között 1849 fő; 3- 4 között 1109 fő; 1- 2 között 499 fő; \ Ft után adózott 200 fő és semmit sem fizetett 29 fő.

Next

/
Thumbnails
Contents