Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Bevezető

Ebben a korszakban több feladat állt előtérben, s ezek között elsődleges volt a nemzeti függetlenség kivívása, amely a haladás valóban kiemelkedő képviselői szemében szoros kapcsolatban állt a feudalizmus elleni küzdelemmel a polgári haladás érdekében.

11 Éppen ennek a korszaknak nagy jelentősége indokolná, hogy magának a reformmozgalomnak határidőpontjait megállapítsuk. E vonatkozásban azonban egyetlen tudományág sem jutott végleges álláspontra; a kérdésnek szentelt tudományos vita sem döntött, de megnyugtató módon nem is dönthetett,

12 mert annyira sokrétű és sokszínű mozgalomról van szó, amelynek kiindulópontja egyetlen dátumhoz sem köthető. A záróhatár inkább megállapítható, mert az 1848-as forradalmi megmozdulások a társadalom életében minőségileg oly nagy különbségeket hoztak létre a fejlődés számára, amelyek ha nem is éppen következetesen, de a feudális termelési viszonyok felszámolását és a tőkés társadalom kibontakozásának jogi, politikai lehetőségeit biztosították. Vannak, akik a reformkorszak kezdetét az 1790-es évek nagy nemzeti és társadalmi megmozdulásához kapcsolják. Barta István szerint az 17901848 közötti évek „egyetlen nagy korszaknak" tekinthetők. Meggyőződése, hogy az érlelődés 1790 körül indult meg; „az 1825/1827. országgyűlésen még alig hangzottak el korszerű követelések, az 1832-i országgyűlésre pedig már szervezett haladó ellenzéki párt vonul fel". Nyilvánvaló, hogy az átalakulás a közbeeső időszakban már megkezdődött.

13 Más szempontot helyezett előtérbe Bajkó Mátyás azzal a megállapításával, hogy „a reformmozgalom kezdetben inkább művelődéspolitikai, főleg azonban irodalmi, nyelvi, nevelési stb., tehát elsősorban kulturális színezetű mozgalomként indult a 20-as évek derekán". A korszakot ennek megfelelően három periódusra osztotta: 1823-1830 közötti időre tette az első, 18301840. évekre a második, 1840-1848. évekre pedig a harmadik szakaszt.

14 Kétségtelen, hogy a mozgalom gazdasági gyökerei már a XVIII. század végén megindult törekvésekben keresendők. A II. József halálát követő időkben nőtt fel az a reformnemzedék, amely már határozott programmal ostorozta a nemzeti hibákat, a társadalom elmaradottságát. De ezekben az évtizedekben legföljebb az érlelődés folyamatáról lehetett szó, mert sem a jakobinus szervezkedés leleplezését követő államhatalmi elnyomás, sem a tömegek távolmaradása nem tett lehetővé tömegekre alapozott társadalmi összefogást. Ezek a törekvések tudatos politikai és ezzel társadalmi fórumot inkább csak az 1820-as évektől kezdve kaptak, amikor egyre erőteljesebben előtérbe kerültek a korábban visszatartott vagy teljesen háttérbe szorított társadalmi erők képviselői. Ettől az időtől fogva lett általánossá a két szembenálló erő harca: egyfelől a királyhűség, másfelől a nemzeti szabadság gondolata. Utóbbival indult meg az a folyamat, amely a gazdasági élet átszervezésével, a mezőgazdasági termelés megjavításával, az ipar és kereskedelem hálózatának, szervezeti formáinak bővítésével foglalkozó javaslatokat tűzött napirendre, akár a megyei gyűléseken, akár más nyilvánosság előtt. A mozgalom csírái mégiscsak olyan politikai kérdésben rejtőztek, amely alkalmas volt az ellenerők fokozatos szembekerülésének, majd végső összecsapásának érlelésére. Véleményünk szerint tehát a reformeszmék már a felvilágosult abszolutizmus korában gyökereznek, egyre erősebbekké válnak a nyelvújításért folyó küzdelmek során, majd nyílt politikai porondra lépnek - folyamatosan szélesedő bázisra támaszkodva - 1825-től. Széchenyi István