Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A tanyák

írták, vagy az, hogy 1843-ban a Kösély-parton egy Borbély nevű szoboszlói lakos földbirtokos „a maga tanyáján sót, húst, bort és pálinkát méret", ami természetesen feltételezte a nagyobb vendégforgalmat, különben nem lett volna az üzlet kifizetődő,

311 Sápy Sámuel a tanyatelepüléssel a városi lakosság számának kedvezőtlen megváltozását féltette. Szerinte Debrecen területe 16 mérföld

2

, lakossága hozzávetőleg 48 000 lélekszámú, tehát egy négyzetmérföldre 3000 lélek esik. Az a véleménye, hogy „oly helyen, ahol a lakosok nagyobb részinek élelme földmivelés s ahol a természeti helyzet s jelen körülmények között még most más nem is igen lehet, egy négyzetmérföldre oly szám 3000 lélek, hogyha a föld csonkulása következtében egy négyzetmérföldre hirtelenében nagy számmal több lélek esnék, ezt az egésznek s így a közállománynak is nem lehetne meg nem sinyleni". Szerinte tehát Debrecenben túlnépesedés áll fönn, ami természetesen semmiképpen sem igaz még akkor sem, ha a kezdetleges termelési körülményeket vesszük figyelembe. Zám pusztáról többek között azt írja, hogy „ez a puszta csak kevés számú lakos eltartására miképen lehetne alkalmatos, még csak képzelni sem tudjuk", hiszen nincs ivóvize, a csőszök és pásztorok is távolról szállítják a vizet.

312 A lakosság foglalkoztatásának akkori viszonyai között és a terméseredmények ismeretében Sápy aggodalmai túlzóknak látszanak. Az egykorú felmérés szerint 1849. december 6-án - és természetesen korábban is, mert a helyzet a polgári forradalommal alig változott - Debrecen pusztái az alábbi megoszlást mutatták.

313 Terület Szántó Kaszáló Legelő vehetetlén E

9yütt Ohat 2000 600 2 897 3 713 9 210 Zám - . - 6 063 6 233 12 296 Máta - - 10 650 19 950 30 600 Elep 6846 3423 671 11 460 22 400 Nagy- és Kishegyes 2050 1026 - - 3 076 Macs 1831 9546 20 281 41 356 80 328 Mindezeken a pusztákon a tanyai lakosság száma, főként a polgári forradalom után, erőteljesen szaporodott. Egy 1850-ben készült - valószínűleg téves - kimutatás csak 566 személyt tüntetett fel, 1869-ben viszont ez a szám 6629 lélekre ugrott; ez azonban már valóban pontosnak tekinthető, hiszen az első igazi népszámlálásról van szó. A gyarapodás közel húsz év alatt 6063 fő. Az 1850-re utaló számadat megbízhatatlanságára egyébként az 1853-ban készült összeírásból is következtetni lehet, amely 759 főre utal, két év alatt pedig ilyen szaporulat nem tételezhető fel, csak nagyobb mérvű bevándorlás esetén. A tanyai lakosság növekedése egyre nagyobb lendületet nyert a következő évtizedekben.

314 A tanyai kocsmák száma a népességgel növekedett; mint már korábban láttuk, a debreceni tanács tiltakozott egy-egy idegen kocsma nyitása ellen a debreceni határ közelében. De azt helyesnek tartotta, hogy a szaporodó lakosság szükségletének kielégítésére és elsősorban italoztatására maga is kocsmákat nyisson a pusztákon. A reformkorban működő kocsmákhoz társult 1853-ban a Látóképi csárda mellett az Irigyli, az elepi puszta határában a Gólyás, a szoboszlói föld közelében ugyancsak Elepen a Békás. Ezek mind