Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Bevezető

zik, hogy a városfejlődés közvetlen okának minden esetben az egy-egy táj életében végbement munkamegosztás tekinthető, amely lehetővé tette az árucserét, a kereskedelem felvirágozását, erősítette a helyi ipari termelést, majd a városi közösség megszilárdulásával mindezeket a városiasodás külső jelei - építkezések, belső rendezések, nagyobb fokú kulturális ellátottság, iskolák stb. - követték. Természetesen fontos szerepük volt a földrajzi adottságoknak is, mert a gazdasági erőforrások befolyásolhatták a megtelepedés tényét. Ez a megállapítás az európai, köztük a magyarországi városokra egyaránt érvényes, amelyeknek legnagyobb része „az ipar és a mezőgazdasági munkamegosztásból, az iparosok és kereskedők tömörüléséből jött létre."

4 Folyamatosan alakultak ki az ipari munkaszervezetek, a céhek, ezek fellendítették a kereskedelmet, az áruforgalmat, melyeknek széles körű hálózata kelt

; életre. A munkamegosztás társadalmi és gazdasági formáinak megszilárdulása a városon kívül élő népességnek is kedvező lehetőséget biztosított a piaci felhozatalra, ami fontos hatóerőt jelentett az állandó megtelepedés szempontjából. A város tehát szerepet kezdett játszani a területén kívül élő népesség igényének kielégítésében is, ahogyan Cyimesi Sándor megvilágította.

5 A történelmi változások megfigyelésének menetében tehát a városok múltbeli életét tanulmányozó történetírónak vizsgálnia kell a termelőerők fejlődését, „a társadalmi munkamegosztás elmélyülését és a termelési viszonyok megváltozásának azt a folyamatát", amely lehetővé tette valamely városnak az adott területen kiemelkedését.

6 Ezekkel a kérdésekkel a tudományos irodalom már régóta foglalkozik. Tagadhatatlan, hogy a városi élet egyes jelenségeit, az urbanizáció folyamatát többen ismertették, de a gazdasági és társadalmi élet összefüggéseinek magyarázatával legtöbbször adósok maradtak. A kutatások ezekben az esetekben nem tértek ki a termelőerők állapotának, a termelési viszonyokkal való szoros összefüggésének feltárására, a kérdést inkább egymástól elszakítva vizsgálták. Még inkább érvényesült ez a módszer a reformkori várospolitika kutatásában, amelynek hozzávetőleges megismeréséhez - egy bizonyos határig - csak az általános összefoglalások segítenek. Kétségtelen, hogy a középkori várostörténet magyarországi szakirodalmában kiemelkedő munkákat tartunk számon s itt elsősorban Szűcs Jenő könyvére gondolunk, amely a korábban megállapított gondolatokon túlmenően addig ismeretlen adatokkal tárta fel - elsősorban Sopron példáján a városok osztályviszonyait, kibontakozásának irányvonalát.

7 Az újkori városi élet összefoglaló feltárására még kevesen tettek kísérletet, de utalhatunk Kállai István könyvére és korábbi tanulmányaira, amelyek a jövő történetírásának feladataira is rámutatnak.

8 A reformkori várospolitika az ország társadalmi és gazdasági változásait tükrözi; nem ad ugyan képet a korszak minden területén végbemenő változások teljességéről, de a társadalom életében igen lényeges részletkérdéseket ismerhetjük meg belőle. Erről a korról még 1839-ben joggal állapította meg Fáy András, hogy „egy nemzet életében gyakran a századok súlytalanok, ellenben gyakran a percek időszakokkal viselősek."

9 Hasonlóan értékelték ezt a korszakot a későbbi történetírók is; Horváth Zoltán például ezt írta: „a reformkornak nevezett esztendők . . . bizonyára újabbkori történelmünk legfelemelőbb hagyományait teremtették meg" és „magas színvonalra emelték a magyar szellemi életet."

10