Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A munkásterületek

alakult telephelyek is változtak mind területi, mind demográfiai szempontból. E telepek lakói valóban a reformkor proletárjaiként éltek, szinte minden kistulajdon nélkül, joguk semmi, de kötelezettségük a várossal szemben annál több volt. Erdei Ferenc figyelte meg, hogy a történelem folyamán a tanyákon kívül a mezővárosokban s szerintünk még inkább a szabad királyi, de nagy határú városokban megtalálhatók a munkástelepek, a város zárt egységének külső részein.

217 Debrecenben a munkástelepek kezdetben nem alkottak összezárt lakónegyedet, hanem mindenki ott ült meg, ahol éppen szabad helyet talált, messze az árokvonaltól és a tanács adományától függő külsősoroktól. Erre visszamenőleg utal egy 1853. évi jelentés, amely a történeti okok feltárásának mellőzésével, egyszerűen a tényeket állapítja meg. Szabó Márton mezei főbiztos ugyanis 1853. március 20-án arról tájékoztatott, hogy minden összeírás nélkül Debrecenben „a város alatti szőllős, szénás, lucernás, temetőkertekben, a téglavetőben, a cserépvetőben, a gőzmalomban és erdőségeken" viszonylag nagyszámú lakosság tartózkodik.

218 Az akár végleges, akár ideiglenes megtelepedés gyökerei messzebb nyúlnak és talán egyidejűleg az árokvonulat időnkénti szabályozásával, kiterjesztésével, de mindenképpen a kisebb ipari termelőcentrumok feltűnésével. E centrumok esetében azonban szó sincs kapitalista jellegű iparról. Az 1811. évi tűzvész után készített városi térkép ilyen telepeket tüntetett fel a dohányfabrika, az ispotály környékén, a br. Vay-féle salétromháznál.

219 De később ezeknek helye szaporodott. Nem minden ipari telephely körül alakultak ki a hozzájuk kapcsolódó lakosság negyedei, hanem csak ott, ahol a munkaerő utánpótlása függetlenné vált az új sori lakosságtól, és inkább a környező falvak nincstelenjei közül történt. így fejlődött ki mindenekelőtt az Olajütő és a Téglavető környékének lakónegyede, amelynek a lakossága különböző helyekről származott. De téves volna azt hinni, hogy a lakosság utánpótlásának egyetlen forrása a külsősori lakosság egy részének kitelepedése volt.

220 Az Olajütőre vonatkozó különféle adófizetési kimutatások többek között az alábbi adatokat tartalmazzák.

221 Év 1799 1800 1803 1805 1806 1808 1809 1811 1812 1814 1818 1819 1820 1822 Háztartás Lakó Olajos Napszámos Egyéb 9 — 9 — — 6—86 — — — — 6 — — — — 6 — — — 3 4 — — — — 58 — — — — 77 — 21 2 11 — 12