Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A munkásterületek

remtett, mert a lakások az átlagban 50 négyszögöl nagyságú telkeken szorosan egymáshoz tapadtak. De ez már inkább társadalompolitikai kérdés. A tanács azt is szerette volna elérni, hogy az új sori telepek önkényes bővítésének megakadályozására a telkek szélén egy második árokvonalat alakítsanak ki; ezt a gondolatot már 1820-ban felvetette a királyi biztosnak. Majd 1828. július 2-án az újabb betelepedések ellen azzal érvelt, hogy „van elegendő eladó ház az újsoron, mind pedig a belső városon, amelyek közül az ilyen (ti. taxás, K. Gy.) magának . . . jutalmasan szerezhet", mert „a városnak holmi földkunyhókkal vagy ahhoz hasonló épületecskékkel való terjesztése ennek csinosodását és erejének nevekedését akadályoztatná".

214 A lakosság terjeszkedni kívánt, a városvezetés pedig a bővítés ellen volt: ebből az ellentétből fejlődött ki a „cívisproblémának" egyik alapja. A lakosck a hó&táton es a belvárosban egyaránt telekhez és házhoz kívántak jutni, emiatt nagyon sokszor cseréigették otthonukat; a belvárosiak kiköltöztek, a külvárosiak egy része a városmag területén kívánt megte'epedni. A nagy telekéhség és a városközelség folytán például a Hatvan utcának az 1829. évi felmérés szerint már három házsora volt, miután közel feküdt a Külső vásár térhez, a nemzetközi piachoz és az emberek vidékről jövet ott hamarabb juthattak munkához, tehát megtelepedtek.

215 Amikor az árkon kívül vásároltak, arra talán nem is gondoltak, milyen joghátrányos helyzetbe kerülhetnek, milyen mértékben fosztják meg önmagukat a belvárosi házakkal együtt járó előnyöktől, egyszerűen ingatlanhoz kívántak jutni. Ugyanakkor a telek ára is meghatározó szerepet játszott, mert az akkori viszonyok között elég magas költséggel járt egy-egy építkezés. A telekárakra jellemző adatokról számolt be a tanács az országos összeíró biztosoknak 1829. május 23-án: még mindig érvényben van a telkek arának 1778-ban történt megállapítása, nevezetesen a belvárosban egy négyszögöl I. osztályú telek 48 kr., II. osztályú 30 kr., III. osztályú 20 kr., IV. osztályú 10 kr., V. osztályú pedig 5 kr. Látható, mily nagy különbségek állnak fönn. A jelentés ehhez hozzátette, hogy „a külsővárosi taksástelkeknek ára nincsen, amennyiben a hely vagy telek ingyen szokott adódni a taksa soknak és az adás- és vevés is közöttük nem a telekre, hanem a rajta lévő épületre nézve magisztratuális engedelem és becsű mellett szokott megtörténni". A „reális censusnál" emiatt a taxásokat figyelmen kívül hagyják.

216 A munkásterületek Az új sori városnegyeden kívül helyezkedett el Debrecen településszerkezetének harmadik vonala, amely nem alkotott egységes földrajzi arculatot, de a reformkorban kialakult mag a későbbi változások során nagy szerepet játszott. Ezeken a helyeken fejlődött ki az ipari termelés munkásutánpótlása, ezekből váltak a későbbi munkásnegyedek. Előrebocsátjuk, hegy ezek a települések nem alkottak annyira zárt közösséget, mint a hóstátiak, lakóik életszínvonala és kereseti lehetősége is kisebb volt, mégis: a tekés termelés megindulásának csíráival függtek össze, és ahogyan megerősödtek a tőkés jellegű ipari üzemek, olyan mértékben nőtt a közelükben megindult településeknek mind jelentősége, mind pedig politikai súlya. A kezdetleges ipari centrumok körül kialakult telepek lakossága bérmunkából élt, foglalkozása rendszerint napszámos volt. De miután a termelés - nyilván - primitív üzemei maguk sem állandósultak, a körülöttük ki-