Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

gyan az új sori telepek felé haladtak, oly mértékben csökkent a kémények száma, sőt az összeírok sok olyan házat találtak, amelyeknek egyáltalán nem volt kéménye, A Cegléd utcai hóstáton például 199 háznak mindössze 58 kéménye volt. Vajon hol tüzeltek az ilyen házakban? Különösen veszélyes lehetett a helyzet szénfűtés esetén. Erre való tekintettel 1826. január 11-én a tanács a szobákban megtiltotta a szénfűtést, miután a „széngőz" miatt haláleset fordult elő Glóz István lakásában, a Hatvan utcában.

115 Hasonló képet mutatott egyes házak állapota. Többek között a Piac utca 158. szám alatt özv. Ember Lászlóné nagyobb lakóháza 1824. július 28-án mindössze 2672 forintot ért, „mivel az épületek nagyon avultak s különösen a falak hol karóra, hol vályogból, hol sárból lévén épülve s csupán a pitvar és kémény vágynak téglából, a házak mostani leszállított árához képest is", nincs nagy értéke.

110 A szemlélő bizottság a város közepén levő Beck Pál királyi biztos házáról is azt állapította meg 1824. december 28-án, hogy az abban bérlőként lakó Svetíts Mátyás „quartélya áll egy kis szobából és a boltból, mind a kettő bolthajtásra; ezen kívül külön szakaszban van egy nagyobb és bolthajtásra készült alkalmatosság, ... ez depositoriumnak igen alkalmatos és bátorságos lesz".

117 Mester József polgár házának összeomlásáról tettek jelentést 1827. szeptember 17-én, miközben maga elismerte, hogy „boltjaim, béres házam és pinczém, melyeknek esztendei jövedelme legkönynyebben 150 rFt volt, egy krajcárt sem hoztak". Az összeomlás oka szerinte „a szomszéd épületje fundamentumának vigyázatlanul lett kiásása" volt, miután az ő háza vályogból, az új épület téglából készült.

118 Az 1830-as évek végén az új házaknál már általában más eljárás érvényesült. Többek között 1835-ben Povolny Ferenc építész Német utcára néző házában a kapu mellett bolthelyiség készült kirakattal; az emeleten a fronton négy ablakkal ellátott 10 szobás lakást építtetett, a többi szoba a Német és Kisúj utca közötti lakrészben helyezkedett el.

119 A választott hites közönség 1839. október 31-én tartott ülésén megállapították, hogy „kőműves mester, Rachbauer József, már ezen városban több emeletes házakat, közelebb Boér László gyógyszerész urét és polgár Kati Mártonét, önrajza és tervei szerint is köztudomásra elegendő csinnel és ügyességgel" készített; a nagytanács szerint a városháza építésére is megbízást kaphatna.

120 Később, 1844-ben, Radl József is emeletes házat építtetett.

121 Ha a lakóházak és az adó szempontjából nyilvántartott épületek számát óhajtjuk megállapítani, nagy nehézségekbe ütközünk. A nyilvántartott házak és a lakóépületek száma ugyanis messzemenően eltér egymástól. A házat, a főépületet az akkori magisztrátus adókivetési alapként kezelte, és azt a telektulajdonosnál számolták el. Ennek megfelelően, ha egy telken annak tulajdonosa felépített egy házat, az minősült adóalapnak; ha a ház méretei nagyobbak voltak, mint amilyent maga a család igényelt, akkor a saját házában egy-egy lakrészt bérbe adott; de az is előfordult, hogy a házhelyhez tartozó nagy udvaron, kertben új házat épített. Az adóösszeírások viszont csakis a frontra néző háztulajdont, vagyis a főépületet vették figyelembe, függetlenül attól, hogy magán a telken hány ház állt. A házak számozásánál is csak a telektulajdonos egyetlen házát, a főépületet vették alapul, az udvaron emelt házakat pedig figyelmen kívül hagyták. Emiatt többször lakóként kerültek nyilvántartásba olyan személyek, családok, akik a belső telken levő más épületekben főbérlőkként vagy albérlők-