Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

A teiekrorgaíom szabályozása érdekében a tanács 1829-ben bizonyos irányárakat állapított meg, amikor elrendelte, hogy az I. osztályú telek négyszögölenkénti minimális egységára 1 rénes Ft, míg az V. osztályúé 18 kr., a belvárosban. A hóstáti telkek négyszögölenkénti egységára 9 kr. volt.

94 A telekspekulánsok számára tehát nagy lehetőségek kínálkoztak! A telkeken épült házak belső kiépítése és külső szerkezete eltérő volt. Már Zoltai Lajos megállapította, hogy Debrecenre a „hézagos kispolgári házsor" és a „kispolgári sorház" volt jellemző.

95 Az általános építkezési szabályzatokról már szó volt; kifejezetten az első házépítési rendelkezés 1769-ben született meg, amikor a helytartótanács intézkedett az épületek felhúzásának módjáról. E tárgyban a tanács 1770. június 20-án intézkedett, ez azonban a városrendezés általános vonatkozásait nem érintette. A lakosság a rendelkezést figyelmen kívül hagyta. 1783-ban állapították meg, hogy „a polgárok és lakosok építkezéseiknél nem szoktak törődni sem a magok kényelmével, sem a város szépítésével". Ezért kellett 1784. február 4-én új szabályzatot kiadni, amikor a téglaalapozásról intézkedtek, de eredménytelenül.

96 A tervek bemutatásához a tanács tulajdonképpen csak 1810 óta ragaszkodott, de még azután is mily sokan építkeztek engedély nélkül. 1824. április 30-án Sesztina János vasárus a Hatvan u. 90. sz. alatt fekvő házához „egy három öles hosszúságú új épületet" kívánt emeltetni, amelyet a tanács engedélyezett.

97 Hasonló eljárás érvényesült más személyek építkezéseinél is, amiből következik, hogy a tanács ezekben az évtizedekben már fenntartotta magának a tervek ellenőrzési jogát. Ezt igazolják egyébként az építési tilalmak is, többek között Pásztor Mihály esetében, aki 1824ben a „Tizenhárom" városban levő 90 négyszögöl telkén házát bővíteni kívánta. Kérelmének csak abban az esetben tesz eleget a tanács, ha a szomszéd Ember György tulajdonát képező 83 négyszögöl telket is megveszi, mert az új házzal nagyon szűk maradt volna az udvar.

98 Az építkezési rend felügyeletének állandóságát és egységét kívánta biztosítani a választott hites közönségnek az az 1829. július 3-án a tanács elé terjesztett javaslata, amely szerint „mivel az építtetések útján feles summák takarodnak ki a cassából", szükséges volna, hogy „egy állandó aedilis deputatio rendelődne" a tanács és a választott hites közönség tagjai közül elsősorban a középületek vizsgálatára, de a magánépítkezések ellenőrzésére is.

99 Ezt a bizottságot az 1840-es években kiszélesítették és „az építésre és szépítésre ügyelő bizottmány" néven a tanács szerveként működtették. 1846. július 2-án a tanács oly értelmű határozatot hozott, hogy önálló bizottmányra nincs szükség, mert a „magánosok viszonyaiba és jogaiba avatkozásra túlságos kör mutattatik", ezért a jövőben az építési felügyeletet az utcabeli tanácsnoknak és a mérnöknek kell ellátniuk.

100 Mindezek ellenére az építési bizottság fenntartását maga a lakosság látta indokoltnak. Erre mutat a kőműves céh 1847-ben kelt beadványa, amely az e téren fennálló helyzet nehézségeire utalt. A beadvány kifejtette, hogy „az építészet felvirágzására legsürgősebb óhajtandónak a szépítési bizottmány felállítása, melynek nem létét fájdalmasan nélkülöztük eddig is, főleg azon befolyásánál fogva, melyet az építészetbeni ízlés nemesítésén, mint szinte az épületeknek egészségi s biztosítási tekintetben czélszerűbb szerkezetére működni más városokban tapasztaljuk". A beadvány megállapítja, hogy a városban nincs szilárd építész-