Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

fenntartottak, és laktanyákká alakították át. 1844. április 29-én a tanács azt jelentette a Magyar Kamarának, hogy a Péterfia utcai ún. Nyéky-házat „katonai laktanyának alkalmaztatni és felkészíttetni . . . elhatároztuk". E helyen hozzávetőleg 40 katona lesz majd elszállásolható, azonkívül, hogy „az utcára néző szélességben katonatiszti szállásnak alkalmatos szobák építését" is tervbe vették. Ezzel az épülettel alapozták meg a debreceni laktanyák sorát a mai Honvéd u. és Péterfia találkozóhelyén.

88 A középületek részletes ismertetése túlnőne e munka keretein; ez inkább egy-egy intézmény monografikus feldolgozásának feladata volna, ezért szóltunk csakis azokról, amelyekre a reformkorban nagyobb súlyt helyeztek. A magánépítkezések megítélésénél támpontot nyújt a telkek helyzetének ismerete. A tervszerű városrendezés feltételezi a telkek egyöntetű méreteinek megállapítását. Az 1802 óta hatályban levő építkezési szabályrendeletek (statútumok) hiába írták elő, hogy az új házak építésénél mire kell tekintettel lenni, hiába igyekeztek befolyásolni a házak alaprajzát, az udvarok beosztását, mindezek a lényegen, az összevissza húzódó korábbi házhelyeken és telkeken nem változtattak. A reformkorban a városrendezés igen nagy akadályokba ütközött a különböző alakzatú telekrendszerek miatt. A városi vezetőség fenntarthatott magának házhelyekre szolgáló telkeket. Ezeket az utcák megváltoztatásával, vásárlásokkal, középületek megszüntetésével, az árokvonalak kijjebb helyezésével, tehát lényegében a települési terület módosításával érte el. De a város közösségi tartaléka valószínűleg már a XVIII. században kimerülhetett s a XIX. században számottevő telekfölösleggel Debrecen csak a város árkán kívül rendelkezhetett, hacsak utód nélkül elhalálozott személyek hagyatéka nem maradt reá. Erre a körülményre utal a tanácsnak 1828. augusztus 6-án a helytartótanácshoz intézett jelentése arról, hogy Debrecenben „önálló úrbéri hivatal nincs. A házhelyek a belső telkekkel és a házutáni telkekkel 1774-ben nyertek szabályozást". Azóta csak esetenként felfektetett nyilvántartások voltak, a házhelyek tulajdonjogi változásainak - pontatlan - feltüntetésével.

89 A XVIII. században a végbement nagyobb szabású házhelyváltoztatás Után is megmaradtak az eltérő nagyságú telkek. Például Poroszlay Fridrik 1827-ben örökölt két házhelyet, az egyiknek 716, a másiknak 363 négyszögöl volt a kiterjedése,

90 a Hatvan és Piac utcák sarkán. 1835/1836-ban a Péterfián Fényes József telke 325, Batka Istváné 595, Árvái Györgyé 604, Somogyi Andrásé 654, Pappszász Istváné 1117, Madas Istváné 91 négyszögöl nagyságú volt.

91 Ezzel a helyzettel kapcsolatban a tanács 1837. november 16-án tartott ülésén rámutatott arra, hogy „némely házbirtokosok, kik különben a személyes katonatartástól szabadok, több telkeket egymás mellett öszvevásárolván és öszve szakasztván, quártélyváltságot. . . eddig csak egy telekről fizettek". Ezért elrendelte, hogy a jövőben „az öszve szakasztott telkek minden számjára külön-külön quártélyváltság tevődjön", és ha valaki több telek és ház birtokában felmentést élvez, „csak a maga lakóházára nézve szabadittatik fel, a többi házaiban pedig a katonának szállást adni, mikor a sor reá kerül, köteles".

92 A belvárosi telkek általában foglaltak voltak. 1844. június 8-án a tanács megállapította, hogy „ . . . olyan üres polgári telkek, melyeket lakásokkal lehetne beültetni, nem léteznek".

93