Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

éz esetben „az előre adott s a fele költségbe került mobiliának az árát hoszszabb idő alatt, ha egészen nem is, de nagyobb részét visszakaphatná a bérlő". Ennek az elvnek alapján vette bérbe 1829. április 22-én a fürdő teljes felszerelését Kis Orbán László, aki jegyzőkönyvileg rögzítette a nagyobb hiányosságokat; többek között „még egy katlant" kívánt „az úri fürdő mellett lévő kis udvaron . . ."; egyúttal „két kis hajlékot akar építeni a vendégek és muzsikusok" részére. A kívánságok teljesültek, de a látogatottság miatt indokolttá vált a fürdő területének és épületének bővítése is. Az átalakítás tervrajza elkészült, az új fürdőház mellett szükségesnek tartották azt, hogy „közönséges borivók az úri vendégektől elzáródjanak... s idővel anglus kertnek formálandó földön . . ." pincehelyiséget alakítsanak ki. Lényegében tehát el akarták egymástól különíteni a vezető és gazdag városlakók szórakozási helyét a „közönséges" személyektől. Ez a törekvés azonban nem valósulhatott meg, mert a fürdő a fiatalság szórakozóhelyévé fejlődött és nemegyszer mulatások tették hangossá a helyiségeket. 1834. július 17-én is arról kapott jelentést a tanács, hogy „a Nagy Erdei fürdőszobákban semmi rend, semmi tisztaság nem találtatik és a bátorság is gyakran megzavartatik . . ." Ez a helyzet valószínűleg a szórakoztató rendezvények folytán alakult ki. Az 1838. június 18-án jóváhagyott bérleti szerződés egyik pontja tételesen kimondotta, hogy „megengedődik a haszonbérlőnek a közönséges táncos mulatságok tartása". Ebben az időben a fürdőben már 12 belső és 6 külső szoba állt a szórakozni és pihenni vágyók rendelkezésére s a bérlő mindezekért 1230 forint díjat fizetett, de az üzemeltetés költségei őt terhelték.

87 A város lakosságának már századok óta egyik legnagyobb gondot a beszállásolt katonaság elhelyezése okozta. A polgárok egyéni kvártélyozásra voltak kötelezve s emiatt nagyon sokszor összetűzések származtak a katonai személyek és a szállást adó lakosok között. Az ilyen ügyekben rendszerint egy vegyes bizottság feladata volt az összeütközés okainak és a károk megállapításának tisztázása, de ez nem mindenkor sikerült. A város vezető tisztségviselői a beszállásolási kötelezettség alól mentesek voltak, de a többiek - a nemeseket kivéve - még istállókat is fenntartottak a katonai lovak elhelyezésére. A reformkorban, de már korábban is megindult építkezések programjában nagyon gyakran merült föl az állandó laktanyák építésének szándéka és igénye. De a laktanyák kialakításának oly sokrétű feltétele volt, hogy a város közössége arra sokáig nem vállalkozhatott. 1829-ben már égetővé vált az állandó laktanya építése s maguk a polgárok kezdeményezték a tanácsnál a tervek elkészítését és az épület felhúzását. A Piac utcai lakosok általában 5-10 forint összegű önkéntes felajánlást tettek laktanya céljaira, amelynek megépítése a beszállásolási gondoktól, terhektől szabadította volna meg őket. A felajánlások között magasabb összegek is találhatók, például Radl József, Nánássy Gábor, Fétter Ferenc, Gebei István, Csapó István, Szathmáry András egymaga 100-100 forint összeggel szerepelt az aláírók között. Hasonlóan jártak el a többi utcában is, azokat kivéve, akik mentesítve voltak a kvártélyadás alól. Ilyen család az egész városban 369 élt. Még az egyes utcai házakat, vagyis az utcai önkormányzat idején fontos szerepet játszó városi épületeket, ahol az utcahadnagyok tartózkodtak hivatalos időben, vagy ahol az utcagazdaságok ügyintézése folyt és az állattartás érdekében istállókat is