Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
Függelék - Követi utasítások
1842. december 31. Utasítás... az 1843. évi május 14. napjára kihirdetett országgyűlésére küldött követ urak számára 1. (Sopron város különböző körlevelei nyomán), hogy midőn a dunántúli részek kereskedése és jólléte nagy gyarapodást nyerne az által, ha a státus költségén, legfelsőbb határozatnál fogva, Bécstől Triesztig vezetendő vasútnak egy része Magyarország szélein, jelesül Sopron, Vas és Zala vármegyéken vitetne keresztül, ez érdemben Ő Felségéhez tett felírásokat hozzá járulásával Debreczen várossá is pártolná. És valóban tagadhatatlan, hogy ha a Felséges Kormány czéljai megengedték volna azon vaspályának a magyar határszéleken keresztül a Sopron megye által kijelölt vonalbani építtetését, ez által a dunántúli részek az olasz tartományokkal, sőt a világkereskedéssel közvetetlen érintkezésbe jöhetvén, igen sokat nyertek volna s ez a haszon az egész hazára érezhető lett volna. De miután már, mint a hírlapokból tudva van, a Bécs-Trieszti vaspálya előmunkálatai az eredetileg kijelölt vonalban elkezdettek (ezért a Pest-Fiume közötti útvonal kiépítése látszik szükségesnek). Egyszersmind azon legyenek (a követek), hogy mivel Pesttől Bécsig és Fiúméig tűrhető tsinált utak vannak, úgy Erdély országon keresztül szinte Debreczenig jó készületű, töltött út visz és így ezeken a részeken a közlekedésnek legelső és legszükségesebb eszközei, a tsinált utak már készen vágynak, de Debreczentől Pestig ezen termékeny síkságokon keresztül hol nemtsak a hazabeli, de egész Erdély országi kereskedésnek igen nagy része által megy, éppen semmi tsinált utak nem lévén, a közlekedésnek ezen legelső eszközei is hiányoznak, ezen hiány elhárítására a közelebbi Ország Gyűlésen Törvény hozattassék és hasonlóul Pestnek Debreczennel mind a költség kevesítése, mind a, mind a lótenyésztés előmozdítása, mind végre a kőszén hiánya tekintetéből (kiemelés tőlem: K. Gy.) csak lóerőre számított és a feljebb érdeklett javaslat szerént létrehozandó vasút általi egybeköttetése elhatároztassák, vagy ami talán mind a közönségre nézve kívánatosabb, mind a költségek tekintetéből kivihetőbb lenne, ezen két város jól tsinált és bizonyos útvámfizetés mellett mindenki által használandó utak által köttessék öszve, hogy így ezen útvonal, melly az esztendőnek esős részeiben szinte járhatatlan, az itt keresztül menő élénk kereskedésnek az alsó magyar országi részek és egész Erdély nagy hasznára állandóul nyitva tartassák. Sőt a belső kereskedés felvirágozhatása egyik múlhatatlan feltétele először ugyan a. főbb ország utaknak, az után pedig a megyei vagy mellékutaknak az esztendő minden részeibe járható állapotban tartása, (ezért) egy általános töltött útrendszert (kell kialakítani), mely az egész ország belsejét mind egybe hálózza, elébb, mintsem a státus vasutakról gondolkodhatna, mellyel tsak akkor jöhetnek célszerűleg a teendők sorába, ha már az ország belső közlekedését előmozdító elégséges töltött utakkal van ellátva. 2. (A Magyarország és Ausztria között fennálló vámsorompót meg kell szüntetni), a német vámszövetséghez csatlakozásra még ez úttal elegendő okot nem látván. 3. (Ismerteti az utasítás a különböző körleveleket az egyházi javak hasznosítása tárgyában. Debrecen véleménye-.) .. . miután az egyház a mostani birtokait vagy fejedelmi adományozások, vagy magányosok végrendeletei által nyerte, vagy pénzén szerezette, ezek az egyháznak olly igaz tulajdonai, mint más magányos birtokosoknak erőss és törvényes jogon szerzett jószágaik (ezért nem vehetők el). Mivel-mindazonáltal másfelől tudva van, hogy az Egyháznak akár Fejedelmeink, akár magánosok által tett ajándékozásokhoz eleitől fogva bizonyos, a hazai törvények és folytonos gyakorlat által is időről-időre megerősített feltételek voltak köttetve, jelesül első Királyaink alatt a keresztény vallás terjesztése, templomok, oskolák építése, ezeknek jó karban tartása, egyházi szolgáknak és oskola tanítóknak fizetése, egyszóval a vallás és jó erkölts terjesztése, melyekhez járul a Haza védelmébeni részvét, a bandériumok tartása, a Státusnak nemtsak joga, sőt kötelessége is felügyelni, hogy a papi jószágok jövedelmei; mellyeknek az időnkénti birtokosok éppen nem tulajdonossaik, hanem tsak haszonvevői, az alapítók által kezdetben kitűzött czélokra fordíttassanak. Miből szükségképpen következik, hogy a státusnak joga van ezen jövedelmekről az Egyház körében úgy rendelkezni, míkép azt az eredeti czélok elérése kívánja; miből ismét foly, hogy a státus az egyes egyházi személyek fizetéseit meghatározhatja és a jelenleg kezeik között levő • egyházi javak felesleges jövedelmeit eredeti czéljaikra, úgy mint a vallás és jó erkölts terjesztésére és így újabb oskolák állítására, tanítókat képző intézetek alapítására és az Egyház szolgái és oskolai tanítók fizetésére, egyszóval a népnevelésre egyrészről, másrészről pedig a Haza védelmének eszközlésére visszavezetheti (de csak az országgyűlés hozzájárulásával).
