Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Függelék - Követi utasítások

KÖVETI UTASÍTÁSOK 1825. november 20. A debreceni német kereskedők beadványa (Rickl József Anselm, özv. Kojanitz Istvánné, Nagy József) A debreceni német kereskedőknek, kiknek fő foglalatosságok a coloniale productumoknak árulása, az a kívánságok, hogy a fiumei kikötőhely annyival inkább, hogy Magyarországnak tengerre nyúló részéhez tartozik, mind a coloniale, mind az onnan tájról szállítandó productumoknak bejjebb való szállítására való nézve különös kedvező tekintetbe vevődjön, minthogy az onnan való szállítás mellett a szekérbérek magyarországi szekereknek jutnak. • Ami pedig Triesztből való hordatások által nem úgy esik, minthogy ekkor-a szekérbéreknek nagyobb részét Stíria és Carniolia nyeri el, ami által sok készpénzt és keresetüknek nagy részét a külföld veszi. Hogy a magyarországi kereskedők is valahára abbéli boldogságban részt vehessenek, mellyet fejedelmünknek minden más tartományaiban a kereskedésbeli és contractualis tartozásokat személy választás nélkül regulázó s kötelező fő törvényszék szül. Hogy Hazánkban is állítódjon fel egy különös directio, melynek tagjai magyarországi kereskedők is legyenek, kik a Hazánkbéli kereskedésre ügyeljenek anélkül, hogy a külföldit tekintetbe venni kötelesek volnának, és akiknek rendelései, mint a Hazának hasznosok, realizálódnának is. (A harmincadvám összege magas.) Némelly magyarországi productumoknak kivitele, mellyeknek külső tartományokban nagy betsek s árok volna, az austriai fabrikáknak javokra (kiemelés tőlem : K. Gy.) egyultallyában meg van gátolva, "példáol nyúlbőröknek, szarvaknak, szaruhegyeknek, bőröknek és tsaknem minden készítetlen terméseknek, melylyek az austriai manufaktúráknak szükségesek, vagy azok részére valamennyire használhatók. Hogyha minden ilyen produktumoknak kijjebb való kivitele szabad volna, akkor az austriaiak, mint concurrens vásárlók legalább jobban fizetnének ezen mi produktumainkért. Forrás: HBmL. Fog. 349/1825. (Az utasítás a bizottsági munkákban való részvételt kötelezővé teszi; megtár gyalandónák tartja a városok királyi cenzusának kérdését; magasnak tartja a kivetett hadiadó összegét és ennek, valamint a Debrecenre 1802-ben megállapított 45 portaszámnak mérséklését kívánja. Utóbbiaknál hivatkozik a többszörös tűzvészre, az 1816. évi marhapestisre, amelyek a város gazdasági helyzetét rontották. Az utasítás kitér a só árának mérséklésére, a katonaság létszámának csökkentésére, a beszállásolások nehézségeire, különösen azért, mert a Bihar megyébe rendelt katonák legnagyobb részét Debrecen kénytelen eltartani.) A továbbiakban: 7. Az 1790/1791. évi 38. t. c. alapján a zsidók debreceni megtelepedése tiltott; e törvényt szigorúbban kell alkalmazni és mindenféle visszaélést e vonatkozásban meg kell szüntetni. 8. A politikai szervezetek ne avatkozzanak a törvényes igazságszolgáltatásba, és annak végrehajtását ne gátolják. 9. A városok és a polgárok kiváltságai, előjogai és mentességei tiszteletben tartassanak; mind a közösségi, mind a személyes jogok megsértése elkerülendő. 1825 hónap nélkül Debrecen város követi utasítása