Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

épületét stb.

73 De középületként tartották nyilván a kvártélyházakat, mint a laktanyák elődeit is. Ilyennek minősült Debrecenben 1828-ban 9 jó, 1 „régi sorvadt épület"; de ilyenként kezelték a boltokkal ellátott városi házakat vagy a csapszékeket. Ezekből 1828-ban 28 belvárosi, 45 árkon kívüli volt.

74 A reformkorban az udvari kamara egyre inkább beleszólt a középületek kialakításába. E jogát a királyi építési főigazgatóság útján érvényesítette, miközben joga volt a változtatások elrendelésére. A tervmódosításért megfelelő összegű költséget számított fel.

75 A felépített házak építésrendészeti vizsgálata közületi ház esetében a tanács ilyen célra kirendelt bizottságára tartozott. A halápi vendégfogadó pl. az 1838. december 6-i tanácsi vizsgálat szerint „nem a helybenhagyott és kiadott rajz szerint, hanem attól eltávozva, igen hibásan épült". A felülvizsgálat során az építőmester jelenlétében megállapították a műszaki átvételnél a hiányosságokat és a bizottság kötelezte az építőmestert, hogy „egy kéményt felvivén s két szobába ajtókat, ablakokat és kemencéket beállítván, azokat tegye használható állapotba".

76 Ilyen természetű vizsgálatokat minden épületátadáskor tartottak, de ezeken túlmenően különös alkalmakkor műszaki felügyeletet is gyakoroltak a középületek felett. Például 1844. április 13-án Dettrich Miklós királyi biztos rendelte el az összes középületek megvizsgálását, amelynek megtörténte után jelentés készült az épületek fekvéséről, készítésük idejéről, használhatóságukról, az építés anyagáról.

77 A háztörzskönyvek legkorábbi adatai ezekben a jelentésekben találhatók. Az említett vizsgálat megállapította, hogy Debrecen belvárosában több emeletes ház volt. De a középületek közé több földszintes ház is tartozott.

78 Az 1854-ben kelt kimutatás Debrecen árkon belüli területén felsorolt 2563 házat, 4 templomot, 1 ref. főiskolát, 1 könyvtárat, 1 kat. gimnáziumot, 1 katonai kórházat (Meszena), 2 nyilvános fürdőt, 2 óvodát, 10 leányiskolát, 1 központi elemi iskolát, 1 szegényházat, 1 polgári kórházat, de ez a felsorolás nem közölt pontos adatokat.

79 A középületek állapotát a szenátus időnként ellenőrizte és annak alapján döntött a további felhasználásról. Többek között 1845. február 15-én megállapították, hogy a Hatvan utcai mészárszék „sokkal kevesebb tőkének kamatját hozván be, mint amennyit valósággal megér, eladandónak véli; mészárszéket pedig a Hatvan utcai ház udvarának szegletébe véli építendőnek".

80 A kisebb középületekről nem szólva, a valóban jelentősebbek között voltak: a tanácsháza, a főiskola, a könyvtár stb. A tanácsháza első változata 1527-ből ismeretes, amikor Taar András volt debreceni főbíró a pálosokra hagyományozta a házát, akiktől 1531-ben Szűcs Tamás főbíró Debrecen részére megvásárolta. Ez a ház később különféle lakóházakkal bővült, de a mai helyén állt.

81 A reformkorban épült új városháza építése Péchy Mihály tervei szerint 1827-ben kezdődött, de ez a terv nem bizonyult megfelelőnek; újabb tervet készített Povolny Ferenc 1837-ben, amelyen a helytartótanács valamit módosított, alapvetően e terv szerint épült fel az új városháza.

82 Az épület elkészítéséhez a szenátus a céhek hozzájárulását kérte és kapta; a céhek pénzösszegekkel járultak hozzá az építkezéshez mindaddig, „míg a városháza építődni fog", tehát lényegében 1829-1842. évek között fizettek meghatározott hozzájárulást.

83 Az építkezés nehezen haladt, mert a tanács költségkímélés céljából nem díjazott napszámosokat vett fel, hanem a külsősori városlakókkal, taxásokkal kívánta megoldani a napszámosmunkákat, de a taxások - a majd tárgyalandó ellentétek miatt -