Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi házak

többször nem jelentek meg. 184Ó. április 6-án az építőmester arról panaszkodott a szenátus előtt, hogy „a mai napra munkára kirendelt 80 új sori napszámosok közül csak húszan jelentek meg, mely miatt a kőműves legények nem dolgozhatván, kénytelen volt azok közül ötöt hazabocsátáni". A tanács a példából nem okulva elrendelte, hogy a városgazda a jövőben a munkára hívó rendelvényt már az előző napon adja át az érdekeltnek. Arról is intézkedett, hogy a munkába állás reggel 6 óra, névsorolvasással; a távollevőket karhatalom igénybevételével kell felrendelni „és a napszámot vélek ledolgoztatván, azon túl 24 óráig tartsák áristomban". A szökevények, bujkálok helyett pénzes napszámost kell felfogadni, de a taxások terhére. Gyermeket a behívott apa nem küldhet maga helyett.

84 A felépült új városházát korszerűen rendezték be, s az valóban Debrecen legszebb középületévé vált. A megindult építkezési vágy, a gazdasági fejlődéssel együtt járó tőkebefektetés más közösségeket is új épületek alkotására buzdított. A ref. kollégium például 1838-ban kérte a létesítendő új leánykollégium részére telek adományozását, amelyre az engedélyt augusztus 26-án megkapta, 1779 négyszögöl nagyságban, a Svetits Mátyás kereskedő telkével határos helyen.

85 Debrecen legnagyobb iskolája később itt épült. Ezekben az években indultak meg az akciók a Fejér Ló szálloda és a serház átalakítására, a színház és egy új serház felépítésére Litsmann József tervei szerint stb.

86 A reformkori középületek közül nem annyira esztétikai, mint inkább közegészségügyi szempontból a legnagyobb szerephez a fürdőépület jutott. A fürdő nem a belvárosban, hanem a Péterfia úti hóstáton, a Simonyi-gát folytatásában, tehát a külső soron feküdt, de a városrendezés és egyben a közműellátottság tekintetében jelentősége rövid idő alatt messzemenően kiemelkedett. A fürdő ügyével már megtervezésének első évében a céhek is sokat foglalkoztak, sőt a Magyar Kamaránál 1824-ben panaszt tettek, hogy a városi tanács a középítkezés egyes ágazataiból kihagyta őket. A panaszra a szenátus jelentést tévén megállapította, hogy a fürdőhöz a követ, a fenyőtörzseket messze vidékekről szállították, emiatt a munkálatokat a sok elaprózás helyett egyetlen vállalkozó kezére adták, az akkor még fiatal Povolny Ferenc új polgárjogú személynek, aki 15 380 forintért felvállalta a fürdő gyógyászati, üdülőhelyi és kertészeti felszerelését. Egyetlen más személy vagy céh sem vállalta a munka minden fázisának elvégzését, holott az ajánlati árveréskor Debrecen már híres szakiparosai közül megjelentek Rachbauer Ferenc, Kőhler Ferenc, Litsmann József és mások is. A fürdő építési tervrajzának jóváhagyott példányát a tanács 1824. június 18-án megkapta s a munkálatok megkezdődhettek; az építkezés helyét Szabó János erdőmérnök jelölte ki. Az építésre vonatkozó végleges szerződést 1825. augusztus 20-án kötötték meg azzal, hogy a szükséges kőanyagot Eger környékéről szállítják Debrecenbe. A munka egy része már 1826. november 2-ra elkészült, amikor azt Böszörményi Szabó István bérbe vette a várostól. De a tanácsi küldöttség már akkor megállapította, hogy a fürdőház „a projektált módnál sokkal nagyobb és költségesebb móddal épülvén", hasznosítása magas alapbérleti összeget kíván. A bérlő egy fél évvel később új üstök felszerelését és bál engedélyezését kérte, de a tanács csak az este 9 óráig tartó tánchoz járult hozzá. 1828. július 14-én a tanács arra kérte a kamarát, hogy a bérleti időszakot legalább hat évre hosszabbíthassa meg a szokásos három év helyett, mert