Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi utak állapota

Frank Antal tanácsnok részletes javaslatot terjesztettek elő, indítványozva, hogy az utcák és házak szintmagasságáról pontos felméréseket kell készíttetni és a kikövezéssel csakis az adatok birtokában lehet foglalkozni. Ez a javaslat legalább távlatokat tartott szeme előtt és nem spontán megoldást keresett. Megállapították, hogy maga a felmérés legalább 60 munkanapot igényel, 2 felügyelő személy mellett; az egész munkacsapatnak Somogyi Károly mérnök volna a vezetője,- utóbbit viszont Hollandiába ki kell küldeni tapasztalatszerzés végett.

63 A szintmérés céljából kiküldött bizottság heteken át tétlenkedett; a május 19-i tanácsülésen még mindig arról volt szó, hogy a kövezést „megelőzni kellető . . . libellálás mind eddig sem vétetett munkába". A szenátus szigorúan arra utasította Somogyi Károly mérnököt, hogy a szükséges térképeket készítse el, vagy ha önmaga ezt nem tudja elkészíteni „mondjon le, nehogy ellenkező esetben az ebbeli hátramaradás elhárítására nézve az elöljáróság a tiszti rendeltetéséhez képest intézkedni kényteleníttessék",

64 azaz a mérnök ellen fegyelmi eljárást indítson, ami annak idején nem pénzbüntetéssel, hanem szabadságvesztéssel járt együtt. A szenátus magatartásának szigorúságát érthetővé teszi az a körülmény, hogy a királyi biztos - akkor Dettrich Miklós - maga is állandóan sürgette a kövezési munkálatok megkezdését „a város anyagi jólétének előmozdítása" érdekében. Ezt tette többek között 1845. augusztus 27-én, amikor éles bírálatot gyakorolt a tanács tehetetlensége felett. Megállapította, hogy „a köz utczák elhagyatott állapota több, mint hat hónapok lefolyta után is majd semmi tettleges javításra nem mutat, sőt.. . naponta botrányosabb alakba tűnik elő". A megszervezendő közmunkákhoz segítségképpen saját lovait és szekereit ajánlotta fel, majd október 20-ban jelölte meg a munkálatok befejezésének határidejét. A szenátus az augusztus 28-i ülésen Frank Antal irányítása alatt a kövezés megkezdését rendelte el, főként a Sánta közön (Szép utca), majd a Cegléd és a Német utcákban. Somogyi Gábor cserépmester akkor már Hollandiában tanulmányozta a téglaégetés mesterségét. Az ülésen azt is megállapították, hogy a Sánta köz kirakásához .110 000 „vasas" tégla kell. A munkálatokat megkezdték, de szeptember 27-én felfüggesztették különböző nézeteltérések miatt.

65 A munkálatok átmeneti szüneteltetése után 1846. június 3-án a királyi biztos ismét sürgette a tanácsot a kövezések folytatására, utalva a helytartótanács április 7-i rendeletére, de nem gyorsíthatta meg a munka ütemét, mert személyi és anyagi problémák sora vetődött fel. Somogyi Gábor, aki időközben Hollandiából hazatért, kizárólag téglarakást javasolt, míg mások kövezésre gondoltak. Megállapították, hogy a téglaállomány és minőség figyelembevételével 1854-ig tartana a város „téglávali kirakodása". Ezt a javaslatot vették komoly tárgyalás alá az 1846. szeptember 16-i tanácsülésen, amelynek előkészítő munkái során Somogyi Gábor szeptember 11-én részletes indítványt terjesztett elő. Szerinte a téglarakást a város közepén kel] elkezdeni, a tanácsházától kiindulva. A szenátus megbízta Beregszászy Pál mérnököt a tervek és a költségvetés felülvizsgálatával s ezzel a munka ismét szünetelt.

66 A kövezés elhúzódása miatt több oldalról elégedetlenség merült föl; idegen vállalatok is igyekeztek Debrecen segítségére lenni. Többek között Katzner Szilárd budai lakos előterjesztette, hogy „a város járdáinak asphaltali kiburkolására" vállalkozik; a debreceni szenátus az ajánlattal nem foglalkozott,