Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A belvárosi utak állapota

„a Nagy Templom észak-keleti végének, úgyszintén odébb a Péterfia-utca torkolatánál is az által járásra szolgáló pallókat" javíttassa ki a Sánta közben, a Hatvan és Varga utcákon levőkön kívül.

59 Az utak járhatóságának ügye, bár sokszor és elmélyülten foglalkoztatta a szenátust, megoldást hosszú ideig nem talált. 1834. február 8-án is több irányú javaslatot kért e tárgyban és a tervek kidolgozására önálló útügyi bizottságot nevezett ki. A június 15-én előterjesztett jelentés kő- vagy téglajárdák és úttestek építését indítványozta. Mandits András építési vállalkozó „tiszakő" felhasználása mellett szállt síkra, de a tanács szerint ez túl megdrágítaná az útépítést; inkább vállalta volna, hogy Máramarosból kövek szállítására kössön szerződést. Akkor egyik javaslat sem valósult meg; majd azt 1844-ben újból napirendre tűzték és határozatot hoztak legalább a Piac és Német utcák mindkét oldalának járdaszegéllyel való ellátására. Megállapították, hogy kizárólag ezen a területen 367 200 darab tégla, 416,5 köböl mész, 567 darab faragott száldeszka, 600 darab gerenda a kötésekhez a minimális anyaghiány. Egy-egy négyszögöl területre 220 darab téglát, 1 véka meszet számított a tervek elkészítésével megbízott Liszkay Sámuel mérnök. De a költségkihatás megismerése után a szenátus a javaslatot félretétette.

60 A tanács vonakodó állásfoglalása ellenére a királyi biztos a kérdést mégis felszínen tartotta és megoldását sürgette. 1845. február 8-án levelet írt a város főbírájához, amelyben „az általa tapasztalt nyomorúságokat" tette szóvá, amelyeknek oka: „ezen város közutcáinak minden tartósabb esőzések után" bekövetkezett állapota. Javasolta a posványos helyek feltöltését, planirozását, az utcák téglával vagy kővel való kirakatását. Javaslata nemcsak a járdákat érintette, hanem az úttestet is. Szerinte a kövezet vonala a csatornák fölé húzódna; „a csatornák felett négy vagy öt ölnyi kiterjedésű szélességben vezettetné" a kövezést. Indítványozta azt is, hogy a tanács Povolny Ferenc építész és Somogyi Károly mérnök terveit tekintse kiindulópontnak, miután ezzel a kérdéssel ők részletesebben foglalkoztak. A tárgyalások során a tanácsülés megállapította, hogy „a Hollandiában létező utak kirakásához fordított minéműségű téglák" lennének szükségesek; ezért a főbíró javasolta, hogy Somogyi Gábor cserépmester utazzék Hollandiába tanulmányútra. A tanács a tervet felfüggesztve úgy döntött, hogy bizottság vizsgálja meg a terv végrehajthatóságát.

61 A lakosság részéről egyre erőteljesebben jelentkeznek a kívánságok az utcák kövezéséért, az utak járhatatlanságának felszámolásáért. A tanács, mivel egyedül nem tudta a feladatot megoldani, az érdekelt intézmények segítségét kérte. 1845. március 27-én például a Német utcai kistemplom előtti térség kikövezését a ref. egyháztól kívánta. Az ugyanakkor tartott tanácsülésen egy másik járdaépítési probléma is felmerült. Többen sétatér kialakítását kérték s e célból egyesek a Cegléd utcának ilyen kialakítását javasolták. Az ügyben kiküldött bizottság álláspontja viszont az volt, hogy országos vásárok alkalmával a Cegléd utca a „faneműt árulók helyéül szolgál". E megoldás helyett felvetették „a Nagyerdőre vezető sétatér" kialakítását, amelynek kiindulópontjául a „terjedelmes Ferencz piacz" (Bem tér) térségét javasolták.

62 Mindenesetre minden tárgyaláskor arról volt szó, hogy végre egyszer már fel kell számolni a falusi viszonyokra mutató útviszonyokat és a járdákat legalább kezdetleges formában és némely helyen ki kell alakítani. Az 1845. április 6-i tanácsülésen maga a polgármester, Reviczky Menyhért és