Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

Sok más jelentés révén a Debrecenben állomásozott királyi biztosok tartották az összeköttetést az állami főhatóság és a város polgársága között; intézkedéseik általában - főként gazdasági téren - a város jövedelmeinek fokozását, a bérgazdálkodás következetes érvényesítését célozták, s ezen a téren szembekerültek a város vezetőinek egy részével. De politikai vonatkozásban is szembenálltak elsősorban a tisztújítások idején. De a személyi kapcsolatok közvetlensége, s nem utolsósorban a kölcsönösen nyújtott egyéni kedvezmények miatt minden ellentmondás elsimult, Debrecen fát, fuvart stb. juttatott a királyi biztosoknak, azok pedig a bírálatok során megmaradtak az írásos megállapítások és azok kijavításának határain belül, de felelősségre vonást egyetlen vezető ellen és sohasem javasoltak. A feudális rendszer lehetővé tette a személyes érdekek messzemenő érvényesülését a közösségek vezetőinek körében. A várospolitika irányításának képzett képviselői közé tartoztak az országgyűlési követek. Ezek minden esetben a város vezető testületének megbízásából jártak el, s ezért rendszerint a legmagasabb funkciót betöltő egyéneket választották meg. Munkakörük megbízásuk időtartama alatt politikai természetű volt; távollétük idején a tanácson belül betöltött funkciójuk ellátására egy másik szenátor kapott megbízatást. Az egykorú Frank a követküldési jog gyakorlását a szabad királyi városok esetében haladásellenesnek minősítette, mert igazi demokratizmus még polgári vonatkozásban sem érvényesült Magyarországon a választások tekintetében.

348 Ki választotta az országgyűlési követeket a reformkori Debrecenben? Ezen a téren ugyanis eltérő volt a joggyakorlat a különböző szabad királyi városok között. Szegeden „az egész polgárság" jutott szóhoz a választáskor.

349 Debrecenben a közgyűlésen történt a választás. Előzőleg már kidolgozták a követi utasításokat, amelyeknek elkészítését a szenátus egy bizottságra bízta; a tagok között számra és természetesen tekintélyre nézve is túlsúlyban voltak a tanácsnokok, kevesebben képviselték a nagytanácsot az esküdtek soraiból; az utasítás írásba foglalása a főjegyző kötelessége volt.

350 Mindezek arra a következtetésre vezetnek, hogy csakis a városvezetés szempontjai érvényesülhettek a követi utasításokban, amelyekhez a követnek természetszerűleg ragaszkodnia kellett. A királyi meghívók rendszerint arra hívták fel a tanács figyelmét, hogy az országgyűlési követválasztáson ne csak a magisztrátus tagjai vegyenek részt, hanem a választott hites közönség egésze is, amikor a megválasztott személyek „absolutus szótöbbséggel bírjanak"; ha a szavazás sikertelen volt, meg kellett ismételni.

351 A helytartótanács 1843. április 7-én 13 872. szám alatt részletesen szabályozta a követválasztás módját. E rendelet előírta, hogy a jelölés joga a belső tanácsot illeti meg „a törvénytudó és egyéb szükséges tulajdonokkal felruházott helybeli egyének" közül. A továbbiakban előírta azt, hogy „valamennyi helybeli polgárok számukhoz képest több osztályokba elkülönözve válasszanak magok közül annyi választókat, hogy ezeknek számok a választott polgárok számának felerészével egyenlő legyen". Ebből az következik, hogy Debrecenben 30 képviselő-választó személyt küldhetett be közvetlenül a polgár jogú városi lakosság, miután a „választott polgárok" összlétszáma 60 volt, ha egyáltalán kitelt ez a szám. Ennek az elvnek alapján a követküldés Debrecenben kétlépcsős volt; az