Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

biztosok szétrombolni a rokoni kapcsolatokat, amelyek károsan hatottak a gazdálkodás rendjére, a közösségi vagyon felhasználásának tisztaságára. Kállay István a jegyzőkönyvek szerint az esetek legnagyobb többségében megjelent a királyi bizottság ülésein, hozzávetőleg 90 százalékban azokon személyesen elnökölt, s ezáltal a tanács elé került panaszok legnagyobb részét megism.erhette, foglalkozhatott a választott hites közönség állásfoglalásaival; de rendszerint megjelent a közgyűléseken is, ahol nemegyszer éles összecsapások állították szembe a szenátus és a nagytanács tagjait. Az ő kormányzása idején 1835. október 24. és 1838. szeptember 10. között tartottak a leggyakrabban közgyűlést, havonként többször is. De korábbi jegyzőkönyvei is hasonló gyakorlatról számolnak be.

343 Határozott fellépéssel avatkozott bele a szabad bormérés évtizedek óta tartó vitájába, az erdőhasználatba, a város bérleti gazdálkodásának ésszerűbb megoldásába. 1833. szeptember 22-én az uralkodótól külön megbízást kapott az ilyen természetű munkakör ellátására. Miután korábban Heves vármegye alispánja volt, megfelelő tapasztalatokat szerezhetett a borkimérés joga körüli viták elintézésében. Amikor 1837. március 6-án bejelentette az állásáról való lemondását - bár még nem távozott el -, a tanács azzal üdvözölte, hogy „Nagyságod munkálatait felsőbb utasítások, bennünket pedig városunk önállásának s ennek törvényes jussainak hittel fogadott oltalmazása vezérlettek". Ugyanakkor elismerték „e város boldogságát előmozdítani kívánó tiszta szándékot".

344 Az állami ellenőrzés még határozottabb képviselőre talált Dettrich Miklós személyében, akit az uralkodó 1843. június 8-án nevezett ki Debrecen és a hajdúkerület biztosává. Korábban a Tiszántúli Kerületi Tábla elnöke volt, s új állásában 1844. február 5-én kezdte meg működését. 34r> Még hivatalba lépésének kezdetén, 1844. május 10-én bejelentette a tanácsnak: „miután a királyi bizottság e városban tartatott tisztújítást megelőzőleg a városi közigazgatásnak minden ágait s hivatali kezelésének jelenlegi állapotját" megvizsgálta, a város vezetésének módszereiről megszerezte a szükséges tapasztalatokat. Jellemző, hogy még az iratkezelést is megvizsgálta azzal a céllal, hogy a kérelmek elintézése nem késedelmeskedik-e. Észrevételeit e vonatkozásban is megtette, különösen a határidős naplót illetően. Munkája során foglalkozott a levéltárral is, majd több hiányosságra hívta fel a figyelmet. Gyakran ő maga hívta össze a királyi bizottság ülését, sokszor egymásutáni napokra, például 1844. június 26., majd külön június 27-én. A tárgyalások során nemcsak az előzetesen megállapított napirenddel foglalkoztak, hanem az időközben benyújtott beadványokkal és személyes panaszokkal is. Éles szemmel figyelt fel a vezetőség által elkövetett hibákra, különösen a pénztárak ellenőrzésének lazaságait vette észre. 1844. július 8-án a közpénztár mellett megkívánta a társadalmi jellegű földi pénztár ellenőrzését is. A város mindezek ellenére kedvelte a biztos személyét és már azzal bizalmat előlegezett számára, hogy 1844. június 17-én díszpolgárrá („tiszteletbeli polgár") választotta gr. Károlyi Györggyel együtt.

346 Megfigyeléseiről a helytartótanácsot tájékoztatta, amely - jelentései alapján - szigorúbb intézkedéseket követelt a hiányosságok kiküszöbölésére. Többek között 1845. június 16-án tanácsülésen vitatták meg azt a rendeletet, amely a bírósági és közigazgatási hatáskör elválasztását követelte, valamint a városi statútumok összeírásáról intézkedett korábbi utasításokra hivatkozva.

347