Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

Az 1825/1827-es reformországgyűlésen már felvetődött a városoknak az a régi kívánsága, hogy az országgyűlés szüntesse meg a föléjük állított királyi biztosi megbízatásokat. Maga Felsőbüki Nagy Pál, Deák Antal és mások 1825. október 14-én a kerületi gyűlésen javasolták a királyi biztosoknak honárulókká nyilvánítását.

339 Az 1827. évi 8. tc. által kiküldött bizottság „operatum"-ára Debrecen 1833. január 5-én észrevételezte, hogy a főispánoknak a szabad királyi városok felett tervezett felügyeleti jogköre sérti azok önállóságát. Szerinte „a királyi comissiok nagy sérelmére és terhére vágynak a iurisdictioknak"; ahol huzamosabb ideig működnek, az önkormányzat „tekintete lejjebb száll, a nyughatatlanok száma szaporodik". Debrecenben mindezeken kívül „szerfelett való építtetésekkél és költségekkel" terhelték a városi pénztárat, igazságszolgáltatási ügyekben pedig semmi szükség rájuk. A szenátus szerint a királyi biztosi intézmény megszüntetése után „különösen a főispánok királyi commissariussága lenne nagy károkra a királyi városoknak, mert sok esetben a vármegyéknek a dolga a királyi városok bajainak és dolgainak menetével nemcsak meg nem egyez", hanem érdekeik többször „egymással ellenkezésbe is jönnek".

340 Egy másik alkalommal, 1835. szeptember 4-én, Poroszlay Fridrik követ elkeseredetten jelentette, hogy a főrendek a város sérelmét figyelmen kívül hagyják, holott az augusztus 28-i kerületi ülésen személyesen kiemelte, hogy „a királyi biztosok részben felsőbb meghagyásból rész szerént pedig maguk önkényéből a törvényes és privilegiális jussoknak elmellőzésével olyan tagokat is neveznek ki választásra, kik a lakosok s közönség előtt esmeretlenek és semmi érdemet sem tehettek".

341 A kérdés elsősorban politikai természetű volt, mert a királyi biztosok kandidáláskor tanúsított eljárása sértette a debreceni református lakosság rosszul értelmezett érdekeit, de érintette a város öröklődő méltóságait. A tiltakozásnak és Debrecen sérelmének ez volt az egyik alapoka. A városok nemegyszer hallgatólagosan mellőzik a királyi biztosok intézkedéseit. Ez az eljárás több városban is előfordulhatott, mert a helytartótanács 1826. január 10-én többek között Debrecenhez is kiadott körlevelében arról tett említést, hogy „sok szabad királyi városokban olyan hiányosságok és rendetlenségek adják elő magukat, melyeknek megvizsgálására és elhárítására tetemes költségekkel szünet nélkül királyi biztosokat kell kiküldeni"; ennek ellenére a városok egy része a korábbi hibákat újból és újból elköveti. A helytartótanács szigorúan elrendelte, hogy a királyi biztosok a választás után legalább 1 év múlva térjenek vissza az adott városba, rendelkezéseik végrehajtásának ellenőrzése céljából. A rendeletet Debrecen egyszerűen tudomásul vette.

342 A kinevezett királyi biztos halála után mint a vármegyékben a főispánt, a városok élére egy másik biztost állítottak, aki köteles volt elődje megkezdett munkáját folytatni. Debrecen vezetősége, de a nagytanács tagsága is elsősorban a tisztújítások idején került szembe a királyi biztossal. Az előbb idézett felhívás nem ok nélkül hangzott el, s még kevésbé maradt pusztába kiáltó szó az 1830-as évek után, amikor olyan egyéneket is megválasztásra javasoltak, akik a polgárság vezető rétegei szemében ismeretlenek vagy ellenszenvesek voltak. Ezért jó és fontos a demokrácia; ezzel a módszerrel igyekeztek a királyi