Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A tudomány és művészet

országon is elterjedt. Ugyanakkor nem mondott ellent a munkára nevelés követelményeinek.

319 Debrecenben a vallásos nevelés ellentmondásait az a körülmény is fokozta, hogy a ref. kollégium mellett kiemelkedő alsó- és középfokú iskola működött a Piarista rendház keretében. Mindkét intézmény szembeszegült az izraelitáknak azzal a kérésével, hogy saját iskolát alapíthassanak. Amikor a „Magyarországi Izraeliták" az ország törvényhatóságaihoz 1847. szeptember 23-án körlevelet intéztek és azt az országgyűléshez is felterjesztették a szabad vallásoktatás tárgyában, Debrecen október 16-án követi utasításba foqlalta, hogy a követek akadályozzák meg még a kérdés tárgyalását is, „mindaddig, míg vallásbeli szertartásaik a keresztyénekéhez nem közelítend".

320 A tanulóifjúság elsősorban a ref. kollégiumban szegült szembe az antiliberális oktatási elvekkel. 1830. augusztus 7-én a tanácsülésen megállapították, hogy a fiatalok már a katonaságot is gyalázzák; 1843-ban a kollégium tanárkán jegyzőkönyve leszögezte, hogy „ . . . ezen intézetet a szellemi elaljasodástól megmenteni nem lehet", csakis a szigorú fegyelmezőeszközökkel. Ezért 1845-ben az akkor kiadott új iskolai törvényekben követelték a király, a vezetőség előtti szigorú hódolatot. Érthető, ha 1848. március 15-én id. Révész Imre vezetésével a kollégiumi ifjak 8 pontban kidolgozták saját kívánságaikat, s azok között szerepelt a templomba járás kényszerének eltörlése is. Ez a Révész nemsokára még a Kommunista kiáltvánnyal is foglalkozott, utópista szocialista módon értékelve azt, de később - egyházi állásánál fogva - vallástalanságáért szembekerült vele.

321 A tanács az iskolai felügyeletet már a XVIII. század közepétől szerette volna a saját hatáskörébe vonni. A „nemzeti oskolák" irányítása kezdettől fogva közvetlenül a tanács alá tartozott; a piarista iskola esetében a tanács rendelkezett a tanítók jelölésének jogával, de a kinevezés á váradi tankerületi főigazgató hatáskörébe tartozott, amióta ezt a szervezetet II. József felállította. 1845-től a katolikus iskolák felügyeletének joga az esperesek kezében volt.

322 Debrecenben 1846. március 10-én az alábbi iskolákról küldtek jelentést: I. a férfi- és nőnevelő intézetek között a ref. főiskola 1306 hallgatóval, 11 közoktatóval, 22 kisebb iskola tanítójával; piarista középiskola és elemi 142 tanulóval; ref. leányiskola 10, növendék 1183, tanító 10; ref. óvoda 84 gyermekkel; kereskedelmi társulati óvoda 101 gyermekkel; leányképző 5, mindegyik magánintézet tanácsi felügyelet alatt. A II. csoportban a „szépművészeti intézetek" között felsorolták a rajziskolát 151 tanulóval, muzsikamestereket magánosoknál 5 főt.

323 A helytartótanács 1845-ben javasolta még két elemi tanoda felállítását, de az 1847. február 10-én tartott ülésén a tanács ezzel nem értett egyet. Egy újabb rendelkezés miatt 1847. október 1-én mégis megnyitottak egy önálló háromosztályos iskolát.

324 Andaházi Szilágyi Mihály egy felállítandó nevelőintézet alapítására hagyta végrendeletileg vagyona nagy részét. Ennek megszervezését a Szilágyi-féle Piac utcai házban a tanács 1846. június 10-én elrendelte, de nem hagyta jóvá az intézet adómentességi kérelmét a felsőbb állami hatóságokhoz 1847-ben, a város mindössze a tűzifát biztosította, de azt is a reá háramlott 18 000 forint hagyaték fejében.

325 Az iskolák állapota rossz volt. 1832. július 2-án egy bizottság arról tett jelentést, hogy a Cegléd utcai leányiskola „olyan elavult rossz állapotban