Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

van, hogy azt minden áron a beomlástól lehet félteni".-'

526 Ehhez hasonló tartalmú jelentést több iskoláról olvashatunk. Az elemi iskolai tanítók a reformátusoknál rendszerint a tógátus diákok közül kerültek ki; illetményeik alacsony összegűek, voltak, 1842 óta évi 120 ezüstforintot kaptak, addig rendezetlen volt a bérük. A városi iskolákban 1844-ben általában. 120 rFt-ot kaptak az élelmiszereken kívül.

327 Nyugdíjat általában nem kaptak. Amikor 1845. április 30-án Hrabovszky Pál „nemzeti oskolai tanító" nyugdíjba ment, kérelmére a tanács azt javasolta, hogy „igyekezzen néminemű egyezséget eszközölni, mely szerint az eddig volt tanítói fizetés közöttük (ti. az új tanító és ő közötte) megoszoljon".

328 Az iskolákban külön engedéllyel sportoktatás is folyhatott. Ditrich Antal „magánházaknál gyermekek tanítója volt", magyar és német nyelvre, levelezésre oktatott; 1841. szeptember 6-án vívás oktatására kért engedélyt; hogy megkapta-e, arról nincs tudomásunk.

329 Viszont a tanács pártoló felterjesztéséből az is kiderül, hogy voltak magántanulók és magántanítók is.

330 Sokan voltak olyan gyermekek, akik szerettek volna tovább tanulni, de szüleiknek erre anyagi lehetősége nem volt. 1847-ben a tanács az ilyeneknek egy részét összeíratta, amikor például a Piac utca 26. számú házban Újfalusi Lajos 12 éves fiú maradt ki az iskolából; a 35. sz. alatt Földesi Mihály szegénysége miatt maradt ki. „Jó tanuló volna, de nem tud tanulni", 12 éves; a 37. sz. alatt Birinyi István 12 éves, akinek „vóna tehetsége, csak két évig járt, nem taníthatja". A külváros népének gyermekei 80 százalékban abbahagyták a tanulást, rendszerint már az első vagy második osztálynál.

331 Külön foglalkoztak az íparostanulókkal, a tanoncokkal. Ezek ún. munkaiskolában kaptak továbbképzést. A debreceni rajziskolát 1795-ben alapították, első vezetője Kiss Sámuel, utóda Beregszászi (Nagy) Pál, aki tankönyveket írt, építéselméletet, rézmetszést oktatott, amellett egyik kiváló térképmetsző" volt. A céhek elvileg kötelesek voltak az inasokat rajziskolába küldeni, de ezt legtöbbször elmulasztották.

332 A nőnevelés Debrecenben megelőzte a legtöbb várost. „A lányok tanítóinak instructioja" 1784-ben született meg, természetesen nemcsak a nőoktatók, hanem általában a leányiskolák számára. Előtérbe helyezte a vallást, írást, olvasást, aritmetikát, éneket, földrajzot és történelmet. Viszont nem vették túl szigorúan a lányok iskolalátogatását, amit a haladó szellemű személyek határozottan elleneztek. Az 1830-as években Váradi Szabó János vált a nőnevelés egyik lelkes propagandistájává, s ő készítette elő a felsőbb leánynevelő intézet megszervezését is.

333 Az első debreceni óvoda is a reformkorban jött létre, 1844. szeptember 15-én városi intézményként; a második helyi óvodát 1845. április 28-án a ref. egyház nyitotta meg. Az alapítás gondolata azonban már 1841. december 20-án felvetődött, majd a tanács 1842. január 25-én a lakosság körében gyűjtést kezdeményezett. A gyűjtés eredménnyel járt, annak alapján a tanács 1843. október 2-án a megnyitásra kért engedélyt a helytartótanácstól.

33/í Az önkormányzat állami ellenőrzése A szabad királyi városok állami ellenőrzése a XVII. század végétől vált rendszeressé. A kancelláriának 1690. december 15-én kiadott rendelete előírta, hogy a tisztújítások idején a kormányt királyi biztosnak kell képviselnie. Ez a rendelet is a korábbi gyakorlatra épült,