Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A városmag (belváros)

nesítésére. 24 Hasonlóan többször kötelezték az építtetőt, hogy házának hom lokfalát az útszegélyhez igazítsa. De nemcsak egyedi kihatású eljárás érvényesült az utcák kiegyenesíté­sénél, hanem több utca szabályozására törekedtek, természetesen a lehetősé­gek határain és a magánjogi igények korlátain belül. Többek között rendezés alá került a Kandia, a Zöldfa, a Simonffy, a Burgundia, a Fél szer-Varga, a Cser, a Bárány utca, a Büdös köz, illetve ezeknek az utaknak egy része akkor nyílt meg. 25 1815-ben az utak szabályozására és a házépítkezések elrendezésére a szenátus újabb bizottságot küldött ki. Végső soron ez is csak megközelíteni tudta az építkezéseknél megkívánt városiasodás követelményét. Az 1815-ös bizottság tevékenységének alapelveit azonban még 1845-ben is tiszteletben tartották, mert az juttatta kifejezésre, hogy minden új utcanyitáskor és ház­helykijelöléskor figyelembe kell venni a szépészeti érdekeket, a terület külső arculatát. 26 Ennek a bizottságnak alapelveire támaszkodva törekedett a szenátus - főként a mindenkori királyi biztos figyelmeztetése után - a városfejlesztés általános irányát megszabni. Az 1820-as évektől már nemcsak az utcák vo­nulatát igyekezett módosítani, hanem erőteljesen beleszólt a lakóházak front­jának kialakításába is, a telek fekvésének kihasználásába, a mellékhelyiségek elhelyezésébe; mindeddig ezek a kérdések nem érdekelték a város vezető­ségét s azért fordulhatott elő, hogy az egészségügyi melléképületek, istállók és más helyiségek sokszor az utcafronton épültek. Az 1822-ben készített újabb városszabályozási terv már ezeket a követelményeket is tekintetbe vette, kü­lönösen a sörház körüli és a Csapó utcai építkezések engedélyezésénél. 27 Ezeknek a törekvéseknek a felismerése alapján joggal állapította meg Julow Viktor, hogy az 1820-as években „indul meg Debrecennek modern értelem­ben vett rendezett várossá fejlődése . . .", 28 ha nem is a kívánt mértékben. 1825. április 13-án a királyi bizottság ülésén megállapították, hogy a város „regulatiója" nem halad megfelelően. A királyi biztos javasolta, hogy a szükséges házbontásokat hajtsák végre, szélesítsék az udvarokat, meg kell akadályozni az engedély nélküli építkezéseket, mert a szabálytalan udvarok­kal, házakkal „a víz folyását annyira elrontották, hogy a telkekről a más szomszéd telkekre megyén a víz." 29 A nyilvántartások és ellenőrzések követ­kezetes végrehajtása érdekében 1826. február 22-én a szenátus a városi bir­tok- és telektérképek elkészítését rendelte el, amelyet nagyrészt ifj. Kovács György geometra hajtott végre. 30 De az intézkedések nem jártak sok eredménnyel; több tényező befolyá­sának kellett ahhoz érvényesülnie, hogy Debrecen az urbanizáció útján előre­lépjen. Eredményt kívántak a város szépítését sürgető polgári erők s mind­azok, akik valamilyen vonatkozásban túlnéztek pillanatnyi érdekükön és haj­landók voltak a városfejlesztésért áldozatot hozni. Farkas Ferenc írta többek között 1834. június 6-án a szenátushoz benyújtott memorandumában, „látjuk és érezzük, mennyi van még hátra és mitsoda áldozatok kívántatnak tőlünk, hogy városunk ott legyen, ami egy szabad királyi városnak rendeltetése, hogy t. i. polgárai és lakosai a polgári csínosodás kényelmével élhessenek, hogy a kereskedés és mesterségek közöttük virágozhassanak, hogy a vidéknek vevő, adó és téli mulató helye és ennélfogva oly középpontja legyen", melyben vá­sárolhat, jól érezheti magát. Megállapítása szerint Pest után Debrecen le­hetne a második város, de pénzhiány miatt „véghez nem viheti azt, amit

Next

/
Thumbnails
Contents