Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A városmag (belváros)

boldogsága előmenetelén fáradozni elöljárói jónak, hasznosnak, szükségesnek látnak".

31 íme: egy nagykereskedő előrenéző gondolkodásmódja a polgári élet követelményeinek kibontakoztatása érdekében! Utcarendezést jelentett az is, hogy a szenátus ott, ahol a mocsarassáros területek miatt az úttest járhatatlan volt, pallóhidak felállítását írta elő. Például 1639. március 28-án a Kádas utcán az új hidat a Nagy Csapó és Cegléd utcák lakosaival közösen kellett felállítani. 1671. április 6-án egyes utcák meghosszabbításáról intézkedtek; elrendelték, hogy „a Péterfia, Csapó utcza, Varga utcza kilyebb vetettetik s olly embereknek adatik illendő áron, hogy ki-ki házat építsen rajta". Ez természetesen az új árok megásását is jelentette, mert az utcák meghosszabbítása nyilvánvalóan a korábbi árok átlépését és a terület benépesítését jelentette. Arról, sajnos, nincs tudomásunk, hogy e szélesítés és hosszabbítás előtt hol álltak a város kapui.

31y,a Megváltoztatták azonban a kapuk helyzetét és számát is, ha a városrendezés szükségletei ezt kívánták. Többek között 1697. január 6-án a szenátus arról határozott, hogy a várost övező gátak könnyebb karbantartása végett „a városnak csak négy kapui legyenek, úgymint Hatvan-u., Csapó-u., Annául Miklós-u. Este után (valószínűleg naplemente után) senki be nem jöhet".

32 A Péterfia úti kapu eszerint akkor még nem volt meg s lehet, hogy csak „kisajtó" állt a Nagyerdő irányában és a XVIII. században nyílt önálló kapu. Mindezek az intézkedések azonban nem mutatnak tervszerű és átfogó városrendezési koncepcióra, de arra mindenképpen rávilágítanak, hogy a város árkon belüli területe nem állt arányban a lakosság növekedésével, a demográfiai változásokkal. Ha legalább átmeneti összhangot kívántak biztosítani, nagyobb mértékben kellett volna átszervezni a történetileg kialakult telekrendszert. Az utcarendezések sokszor összefüggtek a malmok építésével. Erre mutat az 1815. február 28-i tanácsi határozat arról, hogy a „Csapó-utcának igazítása kezdődött az ún. Nyomtató közben". Később a Csapó utcának nagyobb vonalú szabályozására is sor került anélkül, hogy a telekrendszert felszámolták volna. Több ház lebontása és cseréje vált szükségessé, amelyekért a telkekkel együtt a tanács nagy összegű kártalanítást fizetett a tulajdonosoknak. Néha még pereskedésre is sor került a tanáccsal mint alperessel, mivel előfordult, hogy az érdekelt által korábban megvásárolt, de nem telekkönyvezett ház vételárát a tanács nem akarta megtéríteni, de erre kötelezték. Ez történt Fülep Gáspárné házának lebontása esetében, amely „a közönséges utca szélesítése végett cassaltatott", mint kiderült 1822-ben. A Csapó utca későbbi rendezése 1838-ban következett be, amikor „torkolatjának, magának az utcának, úgyszintén az arra fekvő öt teleknek" kiegyenesítése vált szükségessé.

33 Hasonló részleges rendezésen esett át a Péterfia is, melynek terveit a szenátus 1821-ben Kovács György mérnökkel dolgoztatta ki. Az utcát meghosszabbították egészen a mai Bem térig, folytatását pedig az előbbi Nagy Péterfiával szemben Kis Péterfia néven vezették tovább a Libakert keleti oldalán, ahol egy új utcát nyitottak volna. Ennek az utcának mindkét oldalán házhelyeket és kerteket terveztek. Ekkor nyitották meg a Csapó utcától északra a Nyíl, Kút és Homok utcákat, amivel a város határát északkelet felé tágították anélkül, hogy a város árkát kijjebb tolták volna. Ezekkel szinte egyidejűleg a mai Eötvös utca környékén volt temetőt megszüntették, bár