Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A Választott Hites Közönség

egyértelmű. Miután a fürmender részére 1774. május 19-én a királyi biztos utasítása szerint bizonyos jogokat és kötelezettségeket állapítottak meg, a szenátus úgy értelmezte, hogy ez az utasítás á rendtartást az egész testületre bíró érvénnyel rögzítette. Hasonlóan szabályozta a néptribun feladatait a helytartótanács 1812. július 28-án kiadott 18 391. sz. rendelete is, amely a napirendi pontok előzetes bejelentését írta elő. Viszont az élet, a polgári jogok és a nem polgár jogú személyek előretörésével ezeket az előírásokat már túllépte, kezdtek kifejlődni azok az erők, amelyek magasabb gazdasági színvonalat képviseltek mint a korábbi céhképviselet, s a kötelezettségek mellé jogokra is igényt tartottak.

113 De a hatáskörök mégsem tisztázódtak. Radl József esküdt 1844. február 22-én a választott hites közönség gyűlésén a tisztújítások előtt mindkét testület jogainak teljes tisztázását javasolta, hogy a korábbi sérelmek ne ismétlődhessenek meg. A nagytanács tagjait már 11 év óta nem választották és a halálesetek nagy száma miatt számottevő kiegészítésre volt szükség. Ekkor még Vecsey József volt a néptribun, az ő elnöklete alatt küldöttséget választottak a tanács elé terjesztendő javaslat megtárgyalására, de sem akkor, sem később nem értek el eredményt. A hatáskörök merev értelmezése a szenátusnak az országos rendezés előtt módot adott álláspontja érvényesítésére.

114 A nagytanács március 23-án határozatban kifejezésre juttatta, hogy bár a „statútum alkotás a tanács jogkörébe tartozik", mégis „el vagyon ismerve azoi* elv és cáfolhatatlan igazság, hogy rendszabályt alkotni a választott hites közönségnek közbejövetele nélkül, mint amely képviseli a tekintetes nemes tanáccsal együtt a debreceni törvényhatóságot, érvényesen nem lehet".

115 Ezt az állásfoglalást különben a szenátus magatartása provokálta, mert március 14-én kimondta, hogy a statútumalkotás joga kizárólag őt illeti, az adóztatás, is reá tartozik, miután a „bíráskodás és az ehhez tartozó végrehajtó hatalom s ami azoknak körébe tartozik", mind a tanács jogköréből ered. Elvként mondotta ki a tanácsülés, hogy „minden közigazgatást, belbátorságot és rendet érdeklő tárgyak eránt és felett - felelet terhe alatt intézkedni tartozik" a szenátus.

116 Ennyire világosan még nem fogalmazták meg e szűk hatalmi testület szinte diktatórikus jogállását, amelynek senki sem lehet ellenőre vagy bírálója a városon belül. De a nagytanács aktív és harcos tagjai nem hagyták magukat megfélemlíteni. Még február 12-én a választott hites közönség által kiküldött választmány összeállította a polgári jog szellemében megindokolt követeléseit és azokat 1844. április 18-án terjesztette megbízóik: a nagytanács elé.

117 E javaslat aláírói egységesen és egyhangúan támogatták Vecsey József néptribun, Kis Orbán Lajos, Rádl József, Suba Miklós, Kovács Lajos stb. esküdtek kívánságát, hogy „kivétel nélkül, minden fizetéssel ellátott városi hivatalok és szolgálatok szinte ezen képviselőtestületnek szavazatjai által választassanak". Ennek tudomásulvételére a tanácsot nem felkérték, hanem „felszólították" azzal, hogy „a választott hites közönségnek alkotmányos befolyását minden közigazgatási, gazdasági, tisztválasztási és más akármely idetartozó tárgyakban sértetlenül fenntartani méltóztassék". Ezt a határozatot Rádl József esküdt jelenlétében a királyi bizottsági ülésen ismertették.

118 Az 1844. május 8-án lezajlott tisztújítás során Komlóssy László szenátorrá választásával megüresedett a tisztiügyészi állás. A választott hites közönség külön ülést tartott és oly értelemben foglalt állást, hogy „a tiszti ügyészeket ezelőtt a belső tanács csak maga nevezte ki, ez alkalommal cél-