Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi képviseleti rendszer

tisztújítást valóban tartsák, és még aznap összeült a közgyűlés Dettrich Miklós kir, biztos elnöklete alatt a széképítés időpontjának megállapítására.

78 A tisztújítást a helytartótanács hozzájárulásával 1844. május 8-ra tűzték ki; május 3-án a királyi biztos arról értesítette a tanácsot, hogy a nádor rendeletére az országgyűlés végére kell halasztani a választást, mivel „ezáltal a tisztviselők választására az új törvény javallat nyomán befolyást igénylő polgárok között kétségen kívül keletkezendő idő előtti nyugtalankodásoknak legjobb móddal elejök vétethetik". A királyi biztosi ülés erre a tájékoztatásra azt válaszolta, hogy „a helybeli békés természetű és a közigazgatási tárgyakkal nem sokat foglalkozó polgároknak a most megtartandó tisztújításból származható elégületlensége nemcsak nem létezik", sőt a tisztújítást várják, emiatt a halasztás „magok közt a polgárok közt kedvetlen érzéseket költött fel".

79 Mindezek után a tisztújítást a kitűzött időpontban, 1844. május 8-án megtartották. Ennek megnyitójában Dettrich reményének adott kifejezést, hogy „a törvényhozási szőnyegen lévő városi új rendszer a nemzet forró kívánatához képest" törvényerőre emelkedik. Ezzel a városok belszervezetének átalakítására utalt. Az eltelt 11 év alatt sok változás következett be: időközben (1843) meghalt a korábban megválasztott főbíró, aki után a varos pecsétjét a rangban második tisztségviselő, a polgármester vette át és főbíró éveken át egyáltalán nem volt. Hasonlóképpen a városkapitányi állási is helyettesítéssel látták el, tehát a legdöntőbb tisztségek betöltetlenül maiadtak. Időközi részleges tisztújítást ugyanis a debreceni városi jog a feudális korban nem ismert, hanem az elhalálozott tisztségekre a szenátus a raigidős személyt kooptálta korábbi állása meghagyása mellett. Az új választások idejére 1833 óta a nagytanács tagjai közül még 3| fő volt életben, ezért 26 főt új tagként kellett megválasztani, ezzel összsen 60 főre kiegészíteni a választott hites közönséget. A tisztségviselők körben is több állás betöltésére volt szükség.

80 Ezzel a választással - amelynek elvei a korábbiakkal azonosak voltk -*• lezárult a feudális kor utolsó debreceni tisztújítása. A következő, 1848piájusában, már a népképviseleti elv alapján történt. A nagytanácsnak a hatalomban való részesedése tehát valójában ess. a közgyűléseken jutott kifejezésre és akkor is csak a fentebb vázolt tártammal. A közgyűlés a feudális korban sohasem került előtérbe, korántsenjátszott olyan szerepet, mint azt korábban feltételezték, legalábbis Debreceben nem. A nagytanács hatáskörével szemben a városi hatalom ténylegeserolső testületi fóruma a szenátus volt. Ennek tevékenységében érvényesült a irosi önkormányzat jogköre. Mindezek alapján a szenátus mint zárt létszámú intézmény az úisztújításig megbonthatatlan, sérthetetlen volt, az eltávozott tagokat ko<tálás útján önmaga pótolhatta vagy a hiányokat helyettesítéssel oldhatta me Testületi összetételében fölötte állt saját elnökének, a városi főbírónak, mindaddig, amíg a városi törvényszék nem alakult ki, a főbíró ítélete ellen szenátushoz lehetett fellebbezni.

81 A feudális korszak testületi ügyintézéséből következik, hogy a ínátus nemcsak elvi kérdések megoldásával, a várospolitika irányításával azdasági tervek megvalósításával és ellenőrzésével foglalkozott, hánertnindaddig, amíg erre ideje volt, aprólékos operatív feladatokkal is. Ez< talál-