Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi képviseleti rendszer

A tisztújítás fogalma a városokban eltért a nemesi vármegyében érvényesülő meghatározásoktól. A vármegyében a tisztújítás egyértelműen a tisztségviselők megválasztását jelentette. A városokban viszont a tisztségviselőkön kívül a választott hites közönség tagjainak megválasztására is sor került és ugyanakkor osztották be őket a megfelelő munkakörök ellátására. A tisztújítást mindenkor megelőzte a választópolgárok személyének jelölése. A jelölés a XVIII. század végéig az utcák jogkörébe tartozott. Az utcák - a megállapított szervezet szerinti tagolódásuk alapján - valószínűleg az utcakapitányok véleményének meghallgatásával jelölték ki azokat, akiket a nagytanács tagjai sorába kívántak küldeni. Az utcákban mindenkor három személyt jelöltek, de csak egy került megválasztásra. A XVIII. század végétől a tisztségviselők jelölése - a kandidálás - a királyi biztos jogkörébe került és kizárólag az általa jelöltek valamelyike volt megválasztható. Ez ellen az érdekelt választópolgárok több esetben tiltakoztak, de a királyi biztost nem kötelezhették jelölésének visszavonására. Az 1828. július 9-én tartott tisztújító közgyűlésen Semsey Jób kir. biztos a Cegléd utcai választóknak a nagytanács tagjai közé három katolikus jelöltet javasolt, de egyiket sem akarták megválasztani, hanem a még csonka szenátus és a választott hites közönség kérte a jelölés visszavonását, amit a kir. biztos megtagadott. Emiatt csakis a három jelölt közül választhatván, Rickl Józsefet a 43-ból 35 szavazattal megválasztották.

69 Ezen a választáson Fáy János polgármester azon a címen, hogy „hatodik esztendeje immár, hogy ezen nemes város polgármesterének elválasztattam", felmentését kérte; hasonlóan járt el Kémeri Mihály néptribun is, valamint Kafka József esküdt, adószedő, patikus. Ennek ellenére Kémeri és Fáy újból visszakerült tisztségébe, míg iőbíróvá Rakovszky Dánielt választották.

70 A választás menete az alábbi volt: először feltöltötték a választott hites közönség létszámát oly módon, hogy az utcák küldötteiből három-három személyt jelölt a királyi biztos; a választott hites közönség korábbi tagjai ezek közül megválasztottak annyi tisztségviselőt, ahányan az adott utcából elhalálozás vagy elköltözés folytán hiányoztak. A választott hites közönség létszáma meghatározott volt, s ilyenkor azt ki kellett egészíteni. A választott hites közönség tagjai sorából ugyancsak három jelölt közül megválasztották a néptribunt, majd ennek megtörténtével a szenátorok kerültek sorra. A szenátorok választásánál nem kellett ahhoz ragaszkodni, hogy a választott hites közönség tagjai sorából kerüljenek ki, hanem bármely más személyt is lehetett kandidálni. Az esküdti tisztség tehát nem szolgáltatott jogcímet a szenátorrá választáshoz, de ha valakit közülük emeltek szenátori rangra, akkor az esküdti állást más személlyel mindjárt betöltötték, újabb szavazással. A szenátorok létszámának kitölte után közülük választották meg a vezető tisztségviselőket, utoljára a főbírót. Minden esetben, ha valaki a választott hites közönség tagjai sorából feljebb emelkedett, helyét mással töltötték be mindaddig, amíg mindkét tanács teljes létszáma nem alakult ki.

71 A királyi biztosok jelölési jogával más városokkal együtt Debrecen sem volt elégedett, önkormányzati jogállásának megsértését látta benne. Az 1827. évi 8. tc.-vel kiküldött országgyűlési bizottságnak arra a javaslatára, hogy a városokban tisztújításkor a főispán kandidáljon, Debrecen észrevételezi, hogy „a candidatiót a magistratus megegyezéséből teszi, hogy eszerint a candidatio hivatalra érdemes férfiakból állván, azokból a választott hites