Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A városi képviseleti rendszer

nagytanácsnak ún. „magános ülése", amelyet a néptribun elnöklete alatt tartottak, majd határozataikat javaslat formájában a szenátus elé terjesztették. A szenátus a határozatokat nem volt köteles elfogadni. A nagytanácsnak és a kistanácsnak együttes ülését közgyűlésnek nevezték. A nagytanács a hatalomból való részesedésért folytatott harc során a XIX. század első felében kezdett élesebb hangot használni, amikor a várospolitikai kérdések között előtérbe kerültek a gazdasági ügyek, de - mint látni fogjuk - kezdeményezéseit a kistanács rendszerint még akkor is viszszautasította. E vitákra csak a polgári forradalom tett pontot, amikor lehetőséget biztosított az új képviselő-testület megszervezésére. A szenátus határozottan tiltakozott, ha a nagytanács magános ülésén hozott határozatokat jogszabályi alapként kívánták elfogadtatni; az is sértette, hogy „kiírott czikkelyeket" küldjön a nagytanács a szenátushoz s ezzel közölje állásfoglalását. Kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a nagytanács csupán véleményt nyilvánítson, amelyet a néptribun a szenátus ülésén - jelentés formájában - előterjeszthet.

59 A szenátus semmiképpen sem ismerte el, hogy a nagytanács határozatalkotó szerepet tölthet be, sőt az ő álláspontja szerint kizárólag neki alárendelt szerepe lehet. Véleményt is elsősorban gazdasági ügyekben kért tőle, mert erre a kormányhatósági rendeletek kötelezték.

60 A szenátus igazságszolgáltatási szerepének megvilágításáról később lesz szó. De már e helyen is megjegyezzük, hogy e kérdés a reformkor egyik legvitatottabb küzdelméhez vezetett, hiszen szorosan összefüggött a városi szervezet átalakításával, a „belszervezet" megváltoztatásával. A városi képviseleti rendszer A feudális kori Debrecenben a hatalom a választott testületekben összpontosult. Még a városigazgatási gyakorlat is a testületi elvet érvényesítette, miután a határozatokat a testületekben hozták, azok rendelték el a végrehajtást és hallgatták meg a jelentéseket. Személyes döntések csak ritkán voltak, de azokat is jóvá kellett hagyatni utólag. A hivatali ügycsoportok első nyomait - a pénzügyigazgatástól eltekintve - a XVIII. századtól észlelhetjük; ezeknek élén egy-egy tanácsnok állt, de még a legkisebb megbízatásáról is írásban kellett beszámolnia a szenátus előtt. A jelentés szövege azonban már nem került jegyzőkönyvbe, mert a testület tárgy sorozati pontjainak szaporodása részletesebb megbeszélést nem tett lehetővé. Debrecen feudális kori történetéből minden kérdést szabályozó ügyviteli utasításról nincs tudomásunk s még kevésbé mutatható ki, hogy a testületek ügymenetét, tehát a tárgyalási rendet szabályozták volna. A tárgyalások sorrendje, témakörei, vitapontjai spontánul alakultak ki. A városi testületnek több formája ismeretes: az elvileg legmagasabb önkormányzati fórum a szenátusnak és a nagytanácsnak együttes ülése, az ún. közgyűlés (generális congregatio) volt, amely csak időnként ült össze; a közgyűlésnek egy-egy ügy elintézésének előkészítésére bizottságai voltak. A második fórum a szenátorok testületének ülése, az ún. „senatus" vagy kistanács, míg a harmadik fórum a képviselő-testületi tagok ülése, a nagytanács (communitas) volt.