Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A külsősori taxások

kedéseiveí szemben. Ez alkalommal a tanács az intézkedés szükségességét azzal okolta meg, nehogy a taxások elleni intézkedések „a törvényszék idejét más fontosabb tárgyak felett való tanácskozástól" elvegye. De még a jelentés bevárása előtt a tanács a Hatvan utcán végrehajtandó csatornázásból kimaradt taxások letartóztatásáról intézkedett és 1822. június 22-én elrendelte, hogy mindazok, akik „rész szerént dologra alkalmatlan gyermekeket küldenek, rész szerént 7 órakor és délben enni hazamenvén több órákig otthon maradnak", börtönbe zarándok „testi büntetések elvétele végett, ide értődvén az is, ha nem dolgozik, szót nem fogad és henyél". 1835. május 9-én a távolmaradókat a törvényszék „érzékeny testi büntetéssel" sújtatta.

534 De semmiféle szigorú és olykor kegyetlen eljárás sem bírta rá az új soriakat robotuk teljesítésére. 1835. július 13-án 912 munkaköteles taxást tartottak nyilván és azoknak napszámja 14 592 robotnapot tett volna ki, azonban ezt nem teljesítették, „nagyon hajlandók lévén arra, hogy robotjuk töltését a fontosabb dolog idején ravaszsággal is kikerüljék és a várost drága napszámosokat készpénzzel fizetni kényszerítsék, ők pedig gyermekektől is kitelhető csekély, olcsó munkákkal mesterkedjenek napszámjaikat letölteni". Ez a tapasztalat vezette a tanácsot 1835. augusztus 1-én, amikor - visszatérve az eredeti gyakorlathoz - a robotnapok megváltásának engedélyezését kérte a helytartótanácstól, napi 4 vFt összegért, miután a város az előírt 14 592 robotnapnak „alig veheti valami hasznát". Sem a megkettőzött őrzés, sem a börtön nem bizonyult eredményesnek. A „keményebb testi fenyítéseket közönséges büntetésül alkalmaztatni nem lehet, mivel ezen új sori taxások közül sokan nemesek, vagy a városból költözött polgárok, vagy öregek és tehetetlen özvegyek". Ezért indokolt a munkának pénzzel való megváltása. A helytartótanács azonban 1835. december 22-én a robotnapokat fenntartotta, mert a megváltás „önkényes zsarolásokra vezethetne"; a tanács ezért 1836. február 10-én újból indítványozta a pénzzel való megváltást, vagy legalábbis az önkéntes döntés jogának elismertetését. Az 1836. március 19-i jelentés szerint a megkérdezett taxások 80 százaláka a megváltás mellett foglalt állást.

535 Arra is kísérletet tettek, hogy közmunka címén kötelezzék a taxásokat a munkák elvégzésére. Ezzel kapcsolatban 1840. január 8-án a tanács oly értelmű tájékoztatást kapott, hogy az érvényes rendszer szerint a kirendelt napszámosoknak „semmi hasznokat venni nem lehet. Kivetődik 50-60 ember fasériát vágni s kiáll 2, legföljebb 3 gyermek". Megállapították, hogy a városgazdák helyesen intézkedtek, de minthogy a kirendeltek „ki nem állanak, (a faültetéskor) s magok csak a fű tetején maradnak; . . . nincs sem készpénz, sem ember, vagyis nincs eszköz, ami a végrehajtásra múlhatatlanul megkívántatik".

536 Kétségtelen, hogy a robotrendszer teljesen csődöt mondott és sem a királyi biztos szigorúsága, sem a tanács vagy még inkább a városkapitány kérlelhetetlensége nem vezetett eredményre. A pénzt viszont adó címén legalább - ha hátralékkal is - behajthatták. Az előbbiekből megállapítható, hogy a külsősoriak robotkényszerét a részükre kiadott házhelyekre, mint az ebből eredő földesúri jogra építette Debrecen hatósága. Nyilvánvaló, hogy a házhely a város tulajdonában maradt. Erről a tanács többszörösen megerősített és ismételt határozatot hozott, majd 1837 januárjában újból megfogalmazott. A telek tulajdonjoga még