Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés

van, hogy a Debrezun nevű települési egység a későbbi városmag körül alakulhatott ki, a honfoglalás korában megtelepedett egyik nemzetség szállásbirtokaként. Ezzel a felfogással szemben Sápi Lajos szerint „a jelenlegi Domb utca környékén találjuk meg Debrecen első megülésének helyét, az ősi települési magot. Itt egy zárt telektömb, egy halmaztelepülés alakult ki az egymás felé forduló, szabálytalan formát mutató telkekből".

9 Sápi felfogását e sorok írója semmiképpen sem fogadhatja el, és több okból kitart korábbi nézete mellett. A városmagnak az András-templom körüli fekvését igazolja az a körülmény, hogy a két évszázad múltán már név szerint is ismert földbirtokos kastélya - a híres „régi vár" (castellum vetus) épülete - a templom körül, attól kissé keletre helyezkedett el; maga a templom általában a település egyik sarkpontja és legjelentősebb épülete volt. A városmag elhelyezkedését, „Debrezun" fekvését a mondott helyen igazolja az is, hogy a szállásfoglaló lakosok víz mellett kerestek helyet; ilyen vízként pedig a később „Pap-tavá"-nak nevezett tó nagyon jól felhasználható volt. A város későbbi közigazgatási szervezete e mag körül alakította ki az utcarendszert, a város kerületeit, illetve járásait (processus), s ezek közül egyetlenegy sem utalt a Domb utca környékére. Ezeken a vidékeken fejlődtek ki a későbbi patríciustelepülések. Ezek a családok pedig minden városban a földesúr kastélya körül építkeztek. A városmag körül tűnt fel a hetipiac, majd századokon át az országos vásárhely. Mindezek alapján meggyőződésünk, hogy Vákár Tibor korábban megjelent tanulmányában közölt várostelepülési térkép ábráit nem szükséges megváltoztatni.

10 A XII. századi faluközösség magja tehát az észak-déli kereskedelmi útvonal mentén alakult ki, ott, ahol a kelet-nyugati kereskedők is átmentek a több irányú földrajzi zóna határvonalain. Ezt az általunk is képviselt szemléletet igazolják a városi, valamikor községi település körül elhelyezkedő temetők is. A temetők a település földrajzi meghatározói között mindenkor fontos szerepet játszottak és határt szabtak a városmag kialakulásának. A városmag körül húzódó temetkezési helyek nem kerülték el a lakott területeket, de nem is épültek bele a lakósorokba. A településen kívül estek, ha a temetkezés nem sírkertekben, kolostorokban történt. Ebben az esetben viszont elkülönültek a városi vagy községi lakosság telephelyétől. Debrecen legrégibb temetői között megtalálhatjuk az András-templom, a .Szent László egyháza, a Csapó utcai Minorita ház temetőjét, amelyeknek a léte már a XIII. század óta kimutatható, de nyilvánvalóan még korábbi temetőknek is lenniük kellett.

11 A kijjebb húzódó temetők sorában a múlt században utoljára a zsidótemető kialakítását engedélyezte a szenátus 1842. június 8-án „a Homokkerttől délnyugatra az ún. Varga utcai cholerás temető mellett", egyelőre 200 négyszögöles méretben.

12 A sorra kifelé húzódó temetők végül is a város árkán túlra kerültek. Debrezun településének temetője mindenesetre az András-templom és a Minorita rendház körül épülhetett ki. A megtelepedés után valószínűleg megtörténtek a házhelyfoglalások, amelyek nem ütköztek korlátokba, miután nagy területek álltak a kis létszámú lakosság rendelkezésére. Ez egyébként a feudális kori településeknek általános jogelve vagy talán szokásjoga volt mindaddig, amíg a magántulajdonos házhelyrendszer ki nem alakult. Az ilyenek kifejlődése után már a