Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A kereskedelem

tudatában, hogy Debrecen az egyéb adósságokat kifizetve majd csak egyetlen kölcsönnel foglalkozik. Az ügylet 1844-ben valósult meg.

512 Nyilvánvaló, hogy Debrecen is küzdött a magánhitel szorítása ellen, mint akárhány nagybirtokos, amelynek béklyóitól azonban mindaddig, amíg közületi hitelintézet nem alakult, nem tudott megszabadulni. Ennek a küzdelemnek sorsa a nagybirtokosokat és a városokat egyaránt sújtotta, mert megbénította a beruházásokat, a kereskedelmi kapcsolatokat az áruhitelre szorította, amivel korlátozta a nagyobb szabású üzletkötéseket. Ez utóbbi főként a debreceni kereskedők áruforgalmát nehezítette. A magánhitelezők sorába kell számítanunk pl. az egyházakat, amelyek felhalmozott tőkéjük hasznát kizárólag ilyen módon kívánták megnövelni. A debreceni kollégium annyira bizalmatlan volt, hogy 1840-ben csak tanácsi határozattal volt hajlandó váltócédulában visszafogadni a 12 000 rFt kölcsöntörlesztést Debrecentől. 1844. február 24-én arról írnak a jegyzőkönyvek, hogy fennáll ,,a református Ecclesia tőkepénztára", amely bizonyára különböző természetű kölcsönügyletekkel foglalkozott.

513 A.hitelszervezetek kialakítása tehát országos érdekként fokozatosan közüggyé vált. Az 1827. évi 8. tc. által kiküldött bizottság jelentésére adott véleményében a Kalmár Társaság is egyetértett egy debreceni „girobank" felállításával, mert az ilyen intézet „ezen város lakosaira nézve is jónak, hasznosnak, és előmenetelesnek lenni találtatik". A bizottsági vélemény szerint a bank elsősorban a „polgári fundusokra" nyújtana hitelt; viszont határozottan haladásellenes volt az a bizottsági kitétel, hogy „a zsidókat semmi szín alatt nem kellene a bankhoz bocsátani" - szerinte - „hűségtelenségük" miatt.

514 A terv egyelőre nem valósult meg; átmeneti megoldásként merült föl - a helytartótanács támogatásával - egy „mensa argenteria" néven való önsegélyző társulás létesítése 1830. február 27-én, de ennek a megvalósítása is elmaradt. Hasonlóan elejtették az „angol-magyar kereskedési társaság" létrehozására irányuló kezdeményezést, amely 1839-ben már országosan ismertté vált, de Debrecen csak 1844-ben foglalkozott vele.

515 Mindezek ellenére az ország különböző városaiban megszületőben voltak a takarékpénztárak, mint az 1827-ben alapított Első Osztrák Takarékpénztár fiókjai.

516 Debrecen sem kívánt elmaradni, ezért 1840-ben a kaszinó ülésén Budaházy Sándor - érdekelt földbirtokos, kereskedő - javasolta a takarékpénztár felállítását, de akkor még nem álltak melléje. Később - főként Telegdi Kovács László, másként „Bank Laci" - indítványára határozottabb formában foglalkoztak a kezdeményezéssel, majd 1846. február 18-án felvették az alapítási jegyzőkönyvet. A részvényjegyzők között egyaránt voltak kereskedők és értelmiségiek, földbirtokosok és közalkalmazottak. A 156 aláíró együttesen 600 részvényt jegyzett. Az alakuló ülésen Zalay Lajos váltótörvényszéki elnök megköszönte a szenátus közreműködését, kijelentve, hogy „korunknak az ipar szorgalmát és erkölcsiségét főképen képviselő intézete" megalakulhatott. Ilyen értelemben és ezzel a fogalmazással terjesztette fel a tanács az alapszabály jóváhagyására vonatkozó javaslatát 1846. március 2-án. A város az alapítástól kezdődően legtöbb kölcsönét a takarékpénztártól vette fel.

517 A takarékpénztár mellett a bankok szervezése is országos gond volt. Erről az országgyűlési követek már 1826. március 26-án jelentést tettek