Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A kereskedelem

és pogány zsarolása" meggátlására különbizottságot kellene szervezni; ez megtörtént, a bizottság jelentése ismeretlen.

469 A városban a vásári és hetipiaci kereskedelem mellett állandó bolthelyiségben is folyt az árusítás. A boltok fenntartásának joga a kisebb királyi haszonvételek körébe tartozott, viszont Debrecen hatósága önállóan nem gazdálkodott, hanem a boltokat bérbe adta. A XIX. század első felében az üzleti árusítás a korábbinál magasabb színvonalra emelkedett, emiatt a boltok jelentősége növekedett. Egyes céhmesterek is béreltek boltot műhelyük mellett vagy attól távol, mert a piaci eladás korlátozottsága miatt még a boltbér kifizetése esetén is nagyobb hasznot remélhettek. Hauer János gombkötő is ezt tette, de a céh feljelentésére a tanács a további bérlettől eltiltotta azzal a megokolással, hogy a céhnek boltja van, hol „a czéh rendtartása szerint sorjában árulnak, ezen kívül az árulás külön boltban tilalmas".

470 A fűszerkereskedők likőröket is árultak saját boltjaikban, de ettől a tanács 1840-ben eltiltotta őket azzal, hogy csak zárt üvegben árusíthatnak.

471 A kereskedelmi forgalom legnagyobb része azonban nem a boltokban bonyolódott le, hanem a heti- és az országos vásárokon. A kereslet és kínálat törvényszerűségeihez igazodva a legtöbb árucikk ára ott alakult ki, miután a vármegyék árszabályozásai elsősorban a mezőgazdasági termékekre terjedtek ki, de azoknak előír ásaiü nem mindig tartották be. A pénz forgalmi értéke is a piacon alakult, a felvásárlás mértékéhez igazodva változott. A pénz vásárlóértéke sokszor azonos időben is eltért a névértékétől. Az egyes korokban meg sem állapítható valamely pénzegység vásárlóértéke. Ez csak akkor lenne megrajzolható, ha ismeretes volna az ár- és bérstatisztika.

472 A hosszmértékek között a textilneműeknél leggyakrabban a „singet" alkalmazták, amely 63 cm-nek felelt meg. Ennek osztás szerinti részei voltak a félsing, a fertály, a „fúrás", a percenlés (percentelés), utóbbi 1,97 cm hosszúságú. De a tanács éppen a singgel kapcsolatban állapította meg 1839. január 4-én, hogy a vászonszövők és a fehérítők kedvelik, de a singnek „szabályozó határozottsággal bíró mustrája nincsen, s minden tájékon másés más mértékű szokott lenni". Emiatt a tanács megtiltotta a sing használatát, helyette a „pozsonyi rőf" általánosítását rendelte el.

473 A tanács többek között 1834. október 29-én megszabta a mértékek különböző nemeit. Eszerint „a száraz mérték neme élet- és magtermés" mérésekor a köböl, amely két pozsonyi mérőnek felel meg, valamint a véka, azonos egy fél pozsonyi mérővel, azaz 36 itcével. „A folyó mértékben az u. n. cseber vagyon szokásban." Az Öreg cseber 100 itce, a kiscseber 50 itce, másként akónak nevezik; a kanta 10 itcének felelt meg. Az itce méreteit a helytartótanács 1818-ban rögzítette. Mai méret szerint - átszámítva - 0,8484 liter 2 meszellyel azonos. A hosszmérték már 1715 óta a bécsi rőf, míg a „nehézségé" 1716 óta a bécsi font volt.

474 A pénznemek közül forgalomban voltak ezüst- és aranyveretű pénzek, 1 krajcáros váltópénzek, rézpénzek, garasok. Egy garas 3 krajcárnak felelt meg. A XVIII. század végétől bevezetett bankócédulák nem voltak mindenkor beválthatók. Ez különösen az 1811-ben végrehajtott devalváció idején volt gyakori, amikor „1000-1200 Ft bankócéduláért alig lehetett 100 Ft ércpénzt kapni". 1826. május 22-én Tikos István követ azt jelentette Debrecen tanácsának, hogy határozat született, miszerint „a fizetésnek bázisa legyen a conventios pengő pénz, hanem a folyamatban lévő papirospénzeket