Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés

építve s kerülete egy mérföldet foglal. Utcái hosszúak, szélesek s nagyrészt egyenesek ... Az óváros maga egy mély, széles árokkal van körülvéve s hozzá nyolc kapu vezet. . ."

3 Ez a jellemzés - kisebb méretekben - a XIX. század előtti időkre is érvényes azzal a kiegészítéssel, hogy a város telkeinek történetileg kialakult szerkezete miatt a nagyvárosi építkezés formái a polgári forradalom előtt nem jelentek meg. Még a XX. században is a falusias utcaelrendezés és építkezés maradványa jellemezte Debrecent; Mendöl Tibor ezzel kapcsolatban helyesen állapította meg, hogy ,,a nagyvárosias formacsoport (az akkori) Ferenc József út és a belőle nyíló néhány utca legelejére szorítkozik. Rövid nyúlványa van a Kossuth utcán". Mindezek ellenére a várost mégis „nagyvárosias formacsoportnak" nevezte, Szegeddel, Kecskeméttel együtt/

1 Viszont Erdei Ferenc Debrecent „még mindig kimagaslóan mezőváros jellegű középvárosnak" tartotta az 1930-as évek állapotát véve figyelembe.

5 Az eltérő jellemzések összesítésével, a településforma sajátosságai alapján, a XIX. századi város települését leginkább „halmazfalunak" nevezhetnénk, a lakosság foglalkozási struktúrájától és a város közjogi helyzetétől függetlenül. Települési módja, topográfiai elhelyezkedése és utcarendszere talán a hajdúvárosok rendjével volna összehasonlítható,

6 kevésbé a dunántúli vagy felvidéki városokéval. A magyarországi, főként az alföldi városokkal a.reformkor több íróján kívül sok külföldi utazó is foglalkozott. Igen találó és figyelemre méltó Bright angol utazó 1814. évi leírása, amely szerint Debrecen egész Európában „a legkülönösebb, . . . mert szinte egészen kunyhókból áll; . . . valóságos magyar falu, mely a városi terjedelmességet elérte ugyan, de egy népes főváros mulatságait nem ismeri". Hasonló jellemzések olvashatók az 1830/1840-es években Krickel, Ellrich, Lenau, Blumenbach, Normann, Bronikovszki, Pirch, Treumund, Württemberg, Elsner, Hutter, Breyer, Beck, Kohl és mások munkáiban.

7 A Debrecen városi léte, ugyanakkor falusias települési jellege közötti ellentmondás önkéntelenül is felveti a kérdést, vajon milyen történeti körülmények között alakult ki a település szerkezete és milyen tényezők befolyásolták földrajzi-építészeti maradiságát, holott társadalmi életében századokon át megtartotta rugalmasságát. Ezekre a kérdésekre a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján egyelőre még nem adhatunk pontos választ, de figyelemmel kísérhetjük a történelmi változásokat. Debrecen középkori településszerkezetére és utcarendjére vonatkozó közvetlen írásos emlékeink nincsenek, de az utóbbi évek archeológiai feltárásai már sok, a város környékéről vagy éppen területéről egészen a neolitikumig visszanyúlóan hatalmas emlékanyagot bocsátottak a tudomány rendelkezésére.

8 Az ősi települési maradványok felhasználásával, de azok határvonalán kívül alakultak ki azok a honfoglalás kori falvak, amelyekből később Debrecen összetevődött; Szentlászlófalva, Szentmihályfalva, Debrezun, Boldogfalva képviselték a város szerkezeti elemeit. Mindezek között a kritikus ősi magot a „Debrezun" nevű helység alkotta s ez lett a későbbi fejlődés során az egyesülés kristályosodási pontja. A „Debrezun" nevű helység történeti fekvéséről már több vita folyt és egyelőre még a mai napig is csak feltevéseink vannak a városmag földrajzi helyére vonatkozóan. E sorok írója régóta és egyre inkább azon a nézeten