Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A kereskedelem
1847-ben 43 volt, mindnyájan „összeállított társaságban, írott törvény nélkül" termeltek. 445 A szabad iparosok közé tartoztak a kontárok is. 446 A paraszti ipar termékeinek értékesítéséhez a tanács csak akkor járult hozzá, ha nem volt helybeli céhszervezet. A XIX. század első felében ennek már nagy jelentősége volt. 447 A hetipiacokon különböző városokból származó háziszőttest, vásznat, lenárut árusítottak, sőt 1847-ben a céhek csaknem mindegyike arról panaszkodott, hogy az idegen árusok, „mivel olcsóbb és rosszabb anyagból készítik műveiket, olcsóbban adhatják s az itt jobb anyagból készült, tehát drágábban adandó művek kevesebb keletűek"; különösen a kötélgyártók érdekeit sértette az ilyen árusítás. 448 A paraszti háziipar termékeit a debreceni piacokon szívesen vásárolták. A kereskedelem A kereskedelmi tőkének és forgalomnak a városok fejlesztésében mindenütt nagy szerepe volt. A feudális korabeli termékcsere rendszerint a városokban zajlott le, ami emelte a helybeli lakosság gazdagságának szintjét és ösztönzőleg hatott új áruk termelésére. Egyes városokban a piac szinte találkozóhelye volt a külföldi és a különböző vidékekről árut szállító kereskedőknek, alkalmat adott nagyobb arányú megrendelésekre, majd ezt követően a város folyamatosan munkahelyet tudott biztosítani a nála védelmet kereső jobbágyoknak, kézműveseknek. Különösen nagy szerepet játszott a kereskedelmi tőke a kapitalista jellegű termelés megindulásának folyamatában, mert föltétlenül közvetítő volt mind felvásárlói, mind áruszállítási vonatkozásban. Ez a szerep a XIX. század első felében még inkább érvényesült, amikor a kereskedelmi tőke megerősödése egyre inkább tapasztalható. A felhalmozódó kereskedelmi tőke vált az ipari befektetések alapjává, részben tehát ipari tőkévé alakult át, bár ez korántsem következett be olyan ütemben, mint amilyenben várható lett volna. 449 A kereskedelmi tőke szerepének és a felhalmozott pénz befektetésének elméleti alátámasztására hangolódott át a közgazdasági irodalom a merkantilizmus álláspontjára, amelyben „a születőben levő tőkés termelési mód követelményei jutnak kifejezésre". 450 Ezt az elméletet kívánta népszerűsíteni és tudományosan továbbfejleszteni a Pesten 1830-ban kiadott „Mercur" című zsebkönyv, amely a nagyobb kereskedőknek valószínűleg Debrecenben is kézikönyvévé vált. 451 Ezzel a politikával volt összefüggésben a védvámrendszer követelése, amely nálunk a feudális alapon álló árutermelés érdekeit állította előtérbe. A magyarországi kereskedelem fejlődéséről az egykorúak is írtak: így Csaplovics János különösen a pesti és a debreceni kereskedelmet tartotta jelentősnek, bár vallotta, hogy az ország földrajzi helyzete a nagykereskedelemre nem nyújt lehetőséget. 452 Széchenyinek az a megjegyzése, hogy a kereskedelem nehézségei miatt az országban húshiány mutatkozik és Debrecen tájékán „számos ember nyaranta görögdinnyén él", 453 inkább szociális vonatkozásokra utal és nem termelési vagy még kevésbé áruértékesítési kérdésekre. Az viszont kétségtelen, hogy az ausztráliai gyapjú a külföldi piacokról kiszorította a magyarországit, hogy a gabonakivitel 1825 után hanyatlott és több más vonatkozásban visszaesés következett be. 4 ° 4
