Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A céhen kívüli termelés

mérésre kért engedélyt és több haszonbérlővel áll „társaságban". Hasonlóan; járt el Sárváry Pál polgár is, vagy a legnagyobb vállalkozó, a br. Vay család, Dohányosi József asztalosmester is „maga szorgalmatossága által szerzett" 17 301 forint értékű vagyont, amely 1830-ban utódaira szállt. Hoffmann Ignác üveges halála után 1829-ben 16 303 forint értékű ingóság és ingatlan maradt utódaira, fia ennek ellenére 1847-ben csődbe jutott.

435 A céhen kívüli termelés A kiemelkedő céhmesterek soraiból kerültek ki a nagyobb vállalkozók, akik műhelyüket magasabb színvonalú üzemmé fejlesztették vagy más irányú befektetéseket eszközöltek. De valójában nem ezekből toborzódott a gazdagabb polgárok rétege, hanem a céhen kívül élő személyekből. Ezek túlnőtték a céhes kereteket, szétfeszítették a személyüket szorító korlátokat. A céhen kívüli mesterek keresték az egyéni kooperáció szálait, amelynek fonalát ők tartották kézben.

436 Az 1840. évi 29. tc. szélesítette a céhen kívüli iparosok lehetőségeit, mert a gyári termékek eladását, felvásárlását nem gátolta. Joggal sóhajtott fel Hetényi János: „milly pontos a polgári jólétre a céhi avult rendszer helyett már sok álladalmakban divatba jött gyárrendszer, az erőműtudomány mélyebb tanulmánya segedelme által létesített gépelyek alkalmazása, mindenki jól tudja". Ez az örömkitörés még akkor is indokolt volt, ha meggondoljuk, hogy az egykorúak által „gyárnak" nevezett vállalkozások valójában az egyszerű termelési együttműködés körébe tartoztak.

437 Több helyen a nagybirtokosok létesítettek ipari telephelyeket, mint a br. Vay család, ritkábban pedig a több segéddel dolgozó céhmesterek is szélesebb körű üzemben termeltek. Az ilyenek közé tartoztak a malomtulajdonosok vagy a kőművesek vállalkozásai. Amikor 1787-ben a debreceni gubakészítők megkezdték a pokróc- és posztószövést, akkor föltétlenül társulniuk kellett más termelési ágakkal.

438 A termelés kooperációjának megszervezését többször a tanács akadályozta meg. 1828. március 10-én ismételten megtagadta Püspöki István lőcsei mesternek hat évvel korábban előterjesztett kérelmét posztószövő üzem alapítására. Az elutasítást először 1822. július 29-én azzal fogalmazták meg, hogy „az előtt az idevaló gubások csapók is voltak s a mesterség a fundamentumába egy", emiatt posztószövő üzemre nincs szükség.

439 A feudális kornak Debrecenben legnagyobb céhen kívüli termelőüzeme a gőzmalom volt.

440 A polgári forradalom előtt hozzá hasonló jelentősségre emelkedett a Vay-féle salétromfőző üzem.

441 A szeszgyártást a reformkorban Kund Pál, majd Gebauer Antal bérelték.

442 Céhszervezeten kívül tartották fenn az önálló ecetgyárat.

443 Gazdag polgárok bérelték a sörgyártást is. Bihari Ferencnek 1825-ben „legkevesebb, számítással" 40 000 forint értékű vagyona volt, özv. Schneider Jánosné Meszlényi Teréziának 1845-ben közel 70 000 forintnyi ingó és ingatlan tulajdona.

444 A béles-, kalács-, cipó-, perecsütőket és a keményítőkészítőket az adóösszeírások együtt vették számba; kásakészítéssel (dara) elsősorban a molnárnék foglalkoztak. Áruikat a helyi piacon kívül még távoli városokban, mint Nagyvárad, Nagykároly, Bodrogkeresztúr is értékesítették. Számuk