Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A céhek

A debreceni serfőzés első nyomai 1380-ig nyúlnak vissza; a századokon át megmaradt első serfőző házat a tanács 1680-ban állíttatta fel. Az üzemet a tanács sokáig saját kezelésében tartotta, de a XIX. század első negyedétől ez már veszteséges gazdálkodásnak bizonyult. Ez indokolta, hogy a város a főzőházat bérbe adta, szigorú elszámolási kötelezettséggel. A felszerelés nem a bérlőt, hanem a tanácsot terhelte. A haszonnal, az értékesítéssel, a termelési költségekkel a tanács a gyártással megbkott személyt, a bérlőt elszámoltatta. Egy későbbi vizsgálat szerint az 1833/1834. évi termelés 8834 forint tiszta bevételt eredményezett.

382 A malomipar közösségi birtoklásáról már a kishaszonvételek kapcsán szó volt. Mindenesetre ez az ipa-ág vált el leghamarabb a tanácstól, de helyenként még a céhektől is. A tanács a szárazmalmok bérleti jogát korábban, a vízimalmokét véglegesen 1844-ben adta ki. A malmok termelése és gazdaságos hasznosítása a reformkor idején a molnárcéh vagy magánosok révén történt.

383 A városi nyomda megmaradt a tanács közvetlen birtokában, az annak élére kinevezett provizor irányítása alatt. E kérdést azonban a szaktudomány mindenre kiterjedően feltárta, ezért csak megemlítjük, mint az egyik legjelentősebb iparágat. Kétségtelen, hogy az 1840-es évek végén „már alig vállalt komoly nyomdászati feladatokat", sőt a könyvkötőipar is hanyatlásnak indult.

384 A céhek A reformkori céhes ipar helyzetéről, a hanyatló céhek termelési viszonyairól önálló tanulmány látott napvilágot, emiatt a kérdés részletes elemzését nem tekintjük feladatunknak.

385 A feudalizmus gazdasági szerkezetében nélkülözhetetlen volt a céh, amelynek előnyei kifejezetten mindaddig érvényesültek, amíg a termelés érdekeit nem szorították a korábbi kötöttségek. A hűbéri rendszer virágzása idején a céhek betöltötték mindazt a feladatkört, amelyet tőlük a társadalom, a fogyasztók tömege akár szervezeti-munkavédelmi, akár technológiai-műszaki, akár iparművészeti vonatkozásban megkívánt. Viszont a XVIII. században a céhek már fékezték az ipari termelés további kiszélesedését, gátolták új iparágak kialakulását, munkaeszközeik hagyományossá, szokásaik merevekké, termékeik többször elavulttá váltak. Az élet új termelési formákat keresett, amelyeket főként a manufaktúrák, majd később az egyéni termelői vállalkozások jelentettek. Magyarországon kisebb mértékben fejlődtek ki a magasabb ipari termelési fokon álló manufaktúrák, de az ipari forradalom idején nem egy nagyobb jelentőségűvé vált. Debrecenben azonban ilyen irányú fejlődés eddig nem vált ismeretessé. Ez annál feltűnőbb, mert Debrecenben az iparosok száma az ország más városaihoz viszonyítva magas volt.

386 Szeretnénk az iparosok statisztikájával foglalkozó kutatók figyelmét arra felhívni, hogy a hivatalos jelentésekből összeállított kimutatások, amelyekre az egykorú statisztikusok támaszkodtak, nem mindenkor fedik a valóságot, miután mindenkit számon tartanak, akinek bármi köze volt az ipari termeléshez, holott az adókivetések során csak azokat vették figyelembe, akiknek fő foglalkozása volt az ipari tevékenység. Ezért a kimutatások egymásnak sokszor ellentmondanak,