Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az állattenyésztés

tanult és pej színű" lovat.

291 A ménesistálló 1834. július 30-án leégett, átmenetileg ideiglenesét építettek, 1836. október 24-én pedig önálló „csikóakol"-ról intézkedtek, amelyben a „Birinyi-faj, a Gyulai-faj, a Danakovitsés a Csáky-faj" elkülönítve élne. A ménes felfrissítésére Mezőhegyesről több alkalommal vásároltak ménlovat, de magánosoktól is, többek között 1837. május 27-én Péchy Ferenc kamarás ménlovát 1000 vFt összegért.

292 A tanács a ménes fenntartásához minden felsőbb hatósági rendelet ellenére ragaszkodott. Hiába indokolta a magyar kamara 1837-ben a ménessel járó költségek magas voltát, október 11-én azzal hárította el a megszüntető javaslatot, hogy a ménes fenntartandó, mert „már téglából, cserépfedélre derék akol és istálló készült; a ménes már valósággal oly virágzó állapotban van, hogy a jelesebb hazai ménesekkel vetélkedhetik, egyegy darab szilaj csikó közelebb is 200-235 Ft-on adódván el belőle" és annyira szaporodott, hogy a legutóbbi hídivásáron a házipénztár 1560 forintot bevételezett, amivel „most már a belefektetett tőkének kamatjait fizetni kezdi", nemesítése pedig folyamatos.

293A tanács inkább arra törekedett, hogy a város ohati ménesét teljesen elkülönítse a polgárok ménesétől, a közös legelőtől, mert ezzel - szerinte az ohati puszta kedvezőbben hasznosítható volna.

29

'

1 Mindezek ellenére a ménes helytelen kezelését a különféle vizsgálatok többször megállapították, többek között 1838-ban, de a tanács az észrevételeket 1839. március 23-án visszautasította, miután azt „egyes ember vizsgálatlan vádjának" minősítette.

295 1840. március 21-én a polgári ménesről tett jelentést az ohati biztos azzal, hogy „az istállóztatni rendelt polgári méneshez adott és bekötött csődörök mellé" két embert vett fel. A tanács a jelentést azzal vette tudomásul, hogy „a csikóknak szebbjei is bekötődnének, s ezáltal szelídülvén nagyobb áron eladódhatnának" s emiatt „az istállózási rendszert a szebb anyakancákra nézve is a kézen hágathatás kedvéért hasznosan gyakorlani lehetvén". Mindezek alapján a kamara 1840-ben a ménes további fenntartásához hozzájárult, miután az „eddig a város valóságos hasznával kezeltetett".

296 A csikók megszelídítését Pramer Boldizsár 1842. augusztus 7-én magára vállalta egyenként 5 forint díj fejében.

297 A kancák ciframénesét 1861-ben hozták létre, majd 1880-ban egy külön „csődörménest" állítottak fel.

298 A pásztorok sokszor nehéz helyzetét jellemzi az a vád, amelyet Balogh Bálint adott elő, aki 3 évig volt a ménlovak mellett. Egy alkalommal, 1843. június 8-án, „a Hortobágyhoz menvén mátai biztos, Barcza Károly úrral, midőn (a balmazújvárosi juhászok) látták, hogy a nemes város legelőföldje egész a Szálka-hídig és a Nyírő laposa közepén is el van bontva a szomszéd balmazújvárosi gulya által", a gulyásokat figyelmeztető városi katonát „irgalmatlanul megkínozták". A városi katona akkor Balogh Bálint volt, aki kilenc hétig betegen feküdt utána. A „vérengző gulyás Bika Jakab és bojtárjai: Dobi Ferenc és Bika Péter" voltak.

299

. A juhászatnak Debrecenben - hasonlóan a közel fekvő településekhez több formája volt ismeretes; fellelhető a társasági, a vándor, a tanyai és a részes juhászat.

300 A juhtenyésztés Bernát szerint 1848-ig „a magyar mezőgazdák legkedveltebb foglalkozásai közé tartozott s egyike volt a legjövedelmezőbb foglalkozási ágaknak". Egyes helyeken, mint Somogyban, a földesurak a birkatartást gátolták a legelőhiány miatt,

301 de ez a maga-