Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A földművelés

akkor egy nyilasra 5 köblös földet vettek, hasonlóan 1800 négyszögöllel, összesen 9000 négyszögöllel. A boglyás területmértéket az erdős részek kaszálóinál vették alapul. Balassa Iván megfigyelése szerint az ún. „újboglyás 3000 öl területű", de vannak 3500-4000 négyszögöl nagyságúak is. A szabály az volt, hogy a kaszálót „egészben meg kell tartani s nem lehet feldarabolni".

156 Nagycserén 1832-ben „egy-egy boglyás kaszáló három pozsonyi mérő kiterjedésű földnek számíttatik", lényegében tehát három holdnak felel meg.

157 A szénaboglya méretei egymástól szintén eltértek.

158 1 Hasonlóképpen községenként változott a kapás mértékének meghatározása, ha számítási egységként szerepelt; ennek nagysága 150-300 négyszögöl között mozgott. Debrecenben 1853-ban egy kapa szőlő 200 négyszögölnék felelt meg.

159 Az egész országban érvényesült az a szokás, hogy az „űrmérték szolgált leggyakrabban egyszersmind földmértékül", sőt faluhelyen a súlymértéket is „a térfogat megállapítása helyettesítette",

160 mint Wellmann Imre írta. Egy bécsi köböl 61,5 liter, egy budai 93,7, egy pozsonyi 62,5 liter űrtartalmú volt. Debrecenben például egy köböl makkot 2 pozsonyi mérővel vettek azonosnak. Viszont egy köblös földet 1834-ben 1600 négyszögöllel számított a városi tanács a nyíradony-gúti határrészben.

161 A fenti eltérő adatok miatt nem lehet azonos képet rajzolni sem a terület-, sem az űrmértékekről, hanem mindenkor konkréten kell megállapítani a különböző fogalmak jelentését. A földbirtok jövedelmezőségére vonatkozólag kevés adat áll rendelkezésünkre, miután termelékenységi számítások és összehasonlító kimutatások nem állnak rendelkezésünkre. De a meglevő hiányos adatokra építő következtetések alapján hozzávetőleges kép rajzolható. A nagy kiterjedésű földbirtok alapján a szemlélő az első látásra azt hihetné, hogy Debrecenben más, fejlettebb nagybirtokokhoz hasonlóan, magas volt a város bevétele. A jövedelem forrásai között ugyanis Debrecen hasznot húzott a robotgazdálkodásból, a földbérből, a saját üzemeltetésű birtokokból, a különböző természetű vegetációból, mint nádas stb., de ennek ellenére a jövedelem aránylag elmaradt a birtok nagyságától. A gazdasági gyűlés 1834. február 13-án a néptribun jelentése alapján megállapította, hogy a városnak Ohaton 2955,5, Zámon 476 1/4, Porosháton 130, összesen 3561 3/4 köböl „földbérleti tiszta jövedelme van, amelyhez együtt 3592 1/4 gyalog napszámosok járulnak". A gyűlésen elismerték a jövedelem számításának helyességét s magát a bérleti gazdálkodást, egyben javasolták a bérletek kiterjesztését.

162 Ezzel a jelentéssel egyidejűleg Fejér Ignác annonárius (magtárnok) arról tett jelentést február 15-én, hogy a városnak tiszta búzából 225 köböl jövedelme volt, ugyanakkor a kiadása 564 köbölre emelkedett, „amelynek nagyobb részit eddig is pénzen megvásárolni kelletett". A gyűlés állásfoglalása szerint a hátralékosoktól el kell venni a földet.

163 Ha a város a földet bérbe adja, mindenképpen számíthat arra, hogy egy 1600 négyszögöles hold után „egy köböl szemes élet és egy gyalog napszám" jövedelme fut be. A napszám megfelelője 4 pFt, míg egy nyilasföld évi cenzusa 20 vFt, amely 8 pFt-nak felelt meg. De még ezt a jövedelmet sem biztosíthatta a város akkor, ha saját maga kezelte a földet, miután az mindenképpen ráfizetéssel járt. Többek között 1827/1830-ban csak az utca-