Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A földművelés

időt, más részének pedig nem állt rendelkezésére megfelelő befektetési öszszeg.

139 A bérleti gazdálkodás megközelítően kedvezőbb feltételeiről a tanács 1834. április 7-én határozatot alkotott. Ez lehetővé tette a városmagtól távolabb fekvő területek bérbevételét, olyanokét, mint a Vajdalapos, az Álomzug stb., ahol nyilvánvalóan bármely bérlet csak akkor volt kifizetődő, ha majorok alakulhattak ki és állandósult üzemszervezeti formák létesültek.

140 1836. február 25-én felvetődött az a javaslat, hogy a „szántás-vetés ideje" közeledvén, határozni kell: ,,a nemes város részéről minemű földek adódjanak bérbe a lakosoknak szántással leendő használással". Az ügyben hozott határozat részletezte a kiadandó földeket mindazokkal a területekkel, melyek a várostól nyugatra szemtermesztésre alkalmas zónákként számításba jöhettek.

141 A tanács azonban még ennél is azt a hibát követte el, hogy az idegen falvak bérlőitől bérleti díj fejében a termés helyett díjtalan napszámosmunkát követelt a városi földeken. Nemegyszer nehézséget okozott a bérleti díj kiegyenlítése is. 1830. október 14-én a tanácsülésen vetődött fel, hogy „az ohati pusztán bizonyos esztendőnként való bérért bírván több kommunitások némely földeket a várostól", bérleti kedvezményt kértek a csekély termés miatt. A tanács az ügy kivizsgálására bizottságot küldött ki.

142 Mind a bérben fizetett termékek, mind a többletként vagy mellette teljesített robotnapok elszámolása az ohati biztos hatáskörébe tartozott. Áz Öhat környékén fekvő földeket 1839-ben az alábbi községek bérelték: Egyek 1289 köblös földet, Dorogma 293 köblöst. Nagyiván 248 köblöst, ehhez Zámon 35 köblöst, Füred 603 köblöst, Csege 165 köblöst. Szőlős 300 köblöst. A bérletet a felsorolt községekben a jobbágyok hasznosították, de személyükért és a bérösszeg kifizetéséért maga a jobbágyközség is felelősséget vállalti A bérdíj általában 1 köblös föld után 1 köböl megtermelt élet volt, de minden köböl után azon felül 1 napszámmal is tartoztak a bérlők.

143 Említettük már, hogy a bérleti idő Debrecenben alacsony volt. Sokszor felmerült az az igény, hogy hosszabb időre terjesszék ki a bérletet. A választott hites közönség javaslata alapján 1843. március 6-án a tanács arról határozott, hogy legalább 6 évre adják ki a jövőben a földet, miután „a haszonbérlők célszerűbb gazdálkodhatása", s ezzel a haszon növelhetése érdekében erre igényt tartanak, de ez esetben meg kell határozni, hogy „évenként hány köblös föld lehet szántás alatt".

144 Ha egy-egy jobbágyközség lakosai nem teljesítették a vállalt bérfizetési feltételeket, a tanács megtorlásképpen hosszabb-rövidebb ideig kizárta őket a bérletből.

145 Néhány községnél nagyobb lemaradások mutatkoztak a bérbe adott földért megállapított feltételek teljesítésében. Egyek jobbágyai 1833/1843. években 9023 napszámmal tartoztak, ezzel szemben csak 7921 napszámot teljesítettek, a 10 év alatt tehát 1102 napszámmal maradtak adósok. Hasonló volt az arányok változása mellett Tiszaszőllős, Tiszadob, Tiszacsege, Dorogma, Nagyiván és más községek helyzete is.

146 A tiszacsegeiek többször szembekerültek a tanáccsal, amely nem a jobbágyok által bevetett szemtermést, hanem előre meghatározott termést kívánt, általában kukoricát, bármit vetettek is a földbe. A csegeiek végül is kiharcolták álláspontjuk érvényesülését, mert 1844. szeptember 2-án a tanács a régebbi gyakorlattól eltérően megengedte, hogy a csegeiek „földjei-