Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A földművelés

Debrecen tanácsa viszont kitartott amellett, hogy a saját kezelésű földeken a ritkán alkalmazott napszámosok mellett fenntartsa a robotgazdálkodást.

125 Ilyen módon Debrecen gazdálkodásában párhuzamosan jelentkezett a robotrendszer és a szabad munkaerő. A városgazdái számadások részletesen kimutatják a mezőgazdasági munkára alkalmazott aratókat, kaszálókat, boglyarakókat, favágókat, ugyanakkor pedig többször hivatkoznak a taxások által elvégzett munkák hiányosságaira. Országos jelenségként is megfigyelhető, hogy az aratási és betakarítási munkák során a robotot a bérmunkások alkalmazása váltotta fel, s ennek a szüksége Debrecenben is több alkalommal felvetődött. Ha hosszabb időre vált szükségessé béresek alkalmazása, a tanács akkor is szerette volna, ha állandó cselédekként veszik fel az ilyen személyeket s erre nemegyszer uta* sította az ohati tiszttartót. Ezzel a gyakorlattal még a jobbágyság felszabadítása után is találkozhattunk.

126 A szántóföldi művelésre és az állattenyésztés központi irányítására Debrecen hatósága Ohatot majorsági központtá kívánta kialakítani, és az üzemgazdálkodást ebből a központból mint valami majort óhajtotta kézben tartani. A magánföldesúri nagybirtokhoz viszonyítva határozottan ilyennek nevezhető major e területen nem íejlödött ugyan ki, de az kétségtelen, hogy a Hortobágy folyó mentén fekvő birtokoknak összefogására a város állandó telephelyet biztosított és ezzel a majorsági gazdálkodás alapelemeit kifej * lesztette.

127 A mezőgazdasági idénymunkákat a fürmender tartotta kézben. 1823. július 1-én a gazdasági gyűlésen bejelentette, hogy egyes területeken „pénzes napszámosokkal is kaszáltatott"; a napszámosok részére 18 garas napszámbért fizetett. A gazdasági gyűlés helytelenítette az eljárást és előírta, hogy a jövőben a közeli falvak bérlőit kötelezze a munkák elvégzésére.

128 Ezzel a ledolgozási rendszerrel Debrecen hatósága a robotkényszert a taxásokon túlmenően a földet bérlő szomszédos falvak jobbágyaira is ki akarta terjeszteni. Az ohati terület megművelésének nehézségei miatt a királyi biztosok legnagyobb része azt szerette volna, ha a földet egészében bérlet útján hasznosítják. 1826. május 6-án Beck Pál ilyen értelmű javaslatot terjesztett a királyi bizottság elé, hozzátéve, hogy „a városnak most ménese nincs", tehát közvetlenül semmi sem indokolja a terület közösségi kezelését. Viszont Debrecen a javaslatot azzal hárította el, hogy „felsőbb helyen" a ménes felállítását sürgetik, ezért a magánkezelést fenn kell tartani.

129 A gazdálkodás nehézségeit valójában látó Kémeri Mihály fürmenderrel és másokkal szemben a szenátus az 1826. szeptember 7-én megtárgyalt jelentés kapcsán, amely hírt adott arról, hogy „Ohaton a dézsma köles már öszve van hordva, s azt szükséges volna idő javába elnyomtatni", úgy határozott, hogy a nyomtatást a bitang lovakkal kell elvégeztetni „elegendő summások felfogadása" mellett.

130 A munka befejezése sürgető volt, de megfelelő emberek úgy látszik nem voltak és valószínűleg bitang állat is kevés állt rendelkezésre. Erre mutat a tanácsnak szeptember 25-én kiadott utasítása, amely megállapította a köles csépeltetésének az elmaradását és felhívta az ohati provizort, hogy „szorgalmaztassa ... a nyomtatásban forgolódó munkásokat".

131 Az ohati puszta majorsági megművelésének nehézségei éveken át felszínen tartották a közösségi gazdálkodás megszüntetésének és bérletek útján