Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A földművelés
A földművelés Debrecenben a földrajzi adottságok lehetővé tették a mezőgazdaság csaknem minden művelési ágazatának kialakulását. A város gazdag szántóföldekkel, kertművelésre alkalmas területekkel, a szőlőtelepítés lehetőségeivel, rétekkel, legelőkkel, erdőkkel, nádasokkal rendelkezett. Sok olyan területe is volt, amely semmiféle földművelésre nem alkalmas s az ilyeneket a korábbi évszázadokban a város lakossága valóban nem vonta művelés alá, miután a különböző tanácsi határozatok is megállapították a földdarab használhatatlanságát. 121 A városnak voltak saját kezelésében álló szántóföldjei és olyanok, amelyeket bérletek révén értékesített. A saját kezelésében levő földeket a taxások kény szerrobotjával műveltette meg, csak ritkán vett igénybe napszámosokat. A városnak közvetlen kezelése alatt álló szántóföldi területek irányításánál nagy nehézségek merültek föl. Ezeknek egy része abból adódott, hogy Debrecen' nem alkalmazott önálló jószágkormányzót, mint a nagybirtokosok. Utóbbiak személyi alkalmazottként olyan egyénre bízták a földbirtok irányítását, aki rendszerint valamilyen mezőgazdasági képzettséggel rendelkezett, de nem egy esetben maguk gazdálkodtak birtokaikon. A város viszont sokszor más képzettségű tisztviselőket bízott meg a földművelés irányításával, aki feladatát hivatali kötelezettségből, de nem hivatásszerűen látta el. Különben is mindenkor végre kellett hajtania a szenátus, a főbíró, esetleg a polgármester utasításait. Jellemző erre a városi kezelésben álló, az ohati birtok hasznosítására vonatkozó javaslatok megvalósításának évtizedekig történő elhúzása, amely arra mutat, hogy a testület nem kívánt vagy nem tudott döntő állásfoglalásra jutni s ezért a még 1840-es években felmerült javaslatok évtizedek múlva is csak elképzelések maradtak. A gazdálkodás operatív feladatait az elintézéssel megbízott esküdtek látták el, akik minden intézkedésükről jelentést tettek a tanácsnak. A jelentés alapján, vagy sokszor azt megelőzően a tanács egy-egy bizottsága vizsgálta felül az intézkedések helyességét, esetleg szükségességét. Az egykorú Balásházi maga is észrevette, hogy az ilyen birtokot nem lehet hivatalból úgy igazgatni és olyan jövedelemmel kezelni, mint valamely magánbirtokot. 122 Főként nem lehetett egy olyan városban, mint Debrecen, ahol a szenátus financiális okok miatt a robotkényszerrel történő gazdálkodás híve volt s valóban robotosokat alkalmazott a már említett taxások személyében. Pedig a robotoltatás hátrányait a reformkorban már minden szakember észrevette, és az elméleti agrár szakemberek, mint például Pethe Ferenc, már a század elején tiltakoztak ellene. Tiltakozásuk mögött nemcsak társadalmi és emberi nézőpontok húzódtak meg, hanem gazdaságiak is, mert látták, hogy a termelékenység nagyon alacsony fokú a robotgazdálkodás esetén. 423 A Hetilapnak az a megállapítása, hogy Debrecenben „a munkát napszámosok és cselédek végzik", inkább az 1840-es évek tapasztalatára épített (1845), mert korábban a szenátus minden mezőgazdasági tevékenységet a taxásokkal kívánt elvégeztetni. 124 A reformkor második szakaszában a haladó erők a városvezetéstől eltérően egyre-másra arra törekedtek, hogy a munka járadékot megszüntetve, fizetett napszámosokkal oldják meg a mezőgazdasági kampányfeladatokat.
