Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az egyéni vagyonképződés forrásai

forintot tett ki. Petrovitz Pál, Radl József több vendéglátó egységet béreltek, utóbbi a fürdőüzemet is, amellett vaskereskedést tartott fenn.

114 Rickl József Pesten, Debrecenben, Kolozsvárott tartott fenn üzletházakat; Debrecenben közös vaskereskedése volt Schmidt Péterrel. A társulási üzlet már 1798-1804 között működött. „Rickl József úr firmája alatt, mint harmados, 1804. esztendőtől fogva pedig „Rickl-Schmidt firma alatt, mint feles és companista viszi a kereskedést." Utódai még nagyobb vonalú vállalkozásba kezdtek, többek között 1842-ben, amikor a Rézbányai kir. Bányahivatal 50 q olajat rendelt Debrecentől. A szenátus a szállítást az olajütőkre kívánta bízni, de azok csak hetenként egyszeri szállítást biztosíthattak. Rickl Ferenc elvállalta az egész üzletet, mázsánként 16 forint összegben, olcsóbban, mint az olajosok. A Rickl-örökösök a „Rickl József Zelmos" cégnevet a reformkorban folyamatosan fenntartották. A család összvagyona 1839-ben 232 887 forint volt.

115 Debrecen nagykereskedő családjai között tartották számon Szőllősi Jánost is, akinek 1828-ban leltárba vett vagyona 16 233 forint értéket képviselt, adóssága viszont 12 357 forintra rúgott. Feleségével 48 906 fórint öszszegű értékei révén a leggazdagabbak közé emelkedett.

116 Nagy kiterjedésű áruforgalma révén Debrecenben emelkedett ki a Sesztina család; itt megtelepedett első tagja, János után 1840-ben 28 587 forint értékű vagyon maradt hátra.

117 A család szlovén származású volt, majd Mátyás nevű tagja debreceni polgárcsaládból származó felesége révén gazdagodott meg. 1831-ben önálló bérházat építtetett, ami után ház utáni földhöz és nagyobb birtokbérlethez jutott.

118 Tanulságos volna bemutatni a reformkori debreceni kereskedők többségének helyzetét, de a fentebb közölt adatok alapján is megállapítható, hogy voltak gazdag olyanok, akiknek a vagyona lehetőségét adott nagykereskedelmi hálózat kifejlesztésére. Az üzletek általában a város szívében helyezkedtek el és a leggazdagabbak, mint a Sesztina, Kis Orbán, Auer, Radl, Rickl, Svetits stb. családok boltjai a Péterfia, Piac, Cegléd (Kossuth) utcák vonalán, tehát központi helyen feküdtek. Az 1829-ben összeírt kereskedők száma 92, az árusoké (quaestores) pedig 61, ami nem tekinthető alacsonynak.

119 Radl József kereskedésén kívül önálló „magazinumot" tartott fenn, idegen kereskedők áruinak megőrzése céljából. A raktárgazdálkodásnak széles körű hálózatát fejlesztette ki. Lerakata s emellett szállítmányozási vállalata (speditio) 1839-ben is fennállott, amikor a vele társként működő Lobmayerrel való elszámolását megejtette. Akkor a „csupán speditioból álló" áru értéke 28 732 forint összegű volt. A hasznon hozzávetőlegesen 50-50 százalékos arányban osztoztak. Jövedelme egyébként pontosan nem volt megállapítható, foglalkozása a „nyerészkedők" között került nyilvántartásba s ezen a címen 1843-ban mindössze 12 forint adót fizetett, az ingatlana után esedékes adón kívül. Ezeken kívül a Piac utca 8. sz. alatti házában két „lakó" bérlőként élt.

120 Összefoglalván leszűrhetjük azt a következtetést, hogy az egyéni vagyonképződésnél elsődleges szerepet játszott az ingatlanbirtok, de ahhoz a reformkorban fokozatosan zárkózott fel a kereskedelmi forgalom. Ezeknek az elvi irányoknak megismerése után nézzük meg a gazdálkodás ágazatainak részletkérdéseit, hogy felismerhető legyen Debrecen társadalmának sokoldalú tevékenysége.