Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az egyéni vagyonképződés forrásai

resztesi Pált, Kémeri Mikó Mihályt, aki néptribun is volt.

107 Kiemelkedett - de a közéletben egyáltalán nem játszott szerepet - Király József fűszerkereskedő, aki 1841. január 25-én csődbe jutott, „fizetésbeli tehetetlenségét önként felfedvén". Három raktárban volt árukészlete, elsősorban különleges borokból, italokból, de foglalkozott gyapjúkereskedéssel is, sőt Pesten volt egy nagyobb raktára. A kimutatás szerint teljes adóssága 159 460 forint, a vagyon értéke 110 280 forint, a hiányzó összeget részletekben fizette meg. Az általa összeállított vagyoni kimutatást azonban messze túlhaladta a részletes elszámolás, amely felsorolta, hogy 808-fajta áruban összesen 88 554 forint értékű vagyona feküdt, a követelések részéről viszont összesen 275 701 forintra rúgtak; a Felvidékre, Erdélybe szállított árukat nem fizették ki s ebből adódott a nagy összegű követelés, ö maga bécsi, trieszti, bécsújhelyi, cottsburgi kereskedőknek összesen 398 651 forint összeggel tartozott. Mindez arra mutat, hogy Király József egyike volt Debrecen legnagyobb szállítóinak, magas tőkepénzzel és forgalmi hitellel rendelkezett. A csődtömegkérelmet azzal okolta meg, hogy „azon általános forrongás, mely a legközelebb elmúlt évnek végén a kereskedői világban uralkodott és a hitelnek általános csökkenését eszközlé", reá is súlyos csapást mért. A hitelezői megszüntették a további hitelnyújtást. Ezért „a reám, kezdő kereskedői polgárra rohanó veszélyt" elhárítandó, igyekezett a követeléseket behajtani, másrészt „ősi örökségem teljes feláldozásával hitelezőimet biztosítani siettem". De a fedezet mindent együttvéve is kevésnek bizonyult. A tanács elrendelte a hatósági zárlatot, amelyet 1841. március 14-én a küldöttek foganatosítottak.

108 Hasonlóan nagytőkésnek tekinthető a Kis Orbán család, amelynek tagjai textilkereskedelemmel foglalkoztak, óbudai, kassai, soproni kereskedőkkel álltak kapcsolatban, miközben nagyobb összegű kölcsönöket folyósítottak más debreceni kereskedőknek. 1839. május 3-án csőd kjmondását kérte, amikor a vagyonát 16 031 forintra becsülték, adóssága viszont 19 528 forintra rúgott. Boltját Budaházy József vette meg, a készlettel együtt.

109 A fűszerkereskedők között kiemelkedett Medgyaszay József, aki 1827. május 14-én kérte a helytartótanácstól bors, rizs, sáfrány, dohány árusításának engedélyezését saját boltjában; hivatkozott arra, hogy harcolt a franciák ellen, négygyermekes családapa és jelenleg „a vasáros kereskedő társaságnak effective tagja". Kérelmében előadta, hogy üzletével senkinek sem árt, legföljebb „az idevaló gránereknek, de akiknek itt még ekkoráig nincs semmi rendes társaságuk". A Kalmár Társaságnak nem volt kifogása az ellen, hogy a „fűszerszámos kereskedők (gránerek) közé beálljon"; azok szintén javasolták. Mindezek alapján bors, rizs, sáfrány, dohány árusítására kapott engedélyt, de „kalmári portékák" eladását megtiltották neki. 1848. január 10-én csődbe jutott.

110 István nevű testvére bécsi nagykereskedő volt és korábban öccsének is többször kölcsönt folyósított, míg 1843-ban 50 126 forint csődtömeggel kereskedését feladta.

111 A családnak egy harmadik tagja, Lajos, 1838-ban 14 446 forint értékű árukészlettel rendelkezett, de miután adósságait nem tudta megfizetni, szintén csődbe jutott.

112 A család különböző csődperei egymást támogató kölcsönök révén 1843 októberében „barátságos elintézést" nyertek.

113 Megközelítően 10-20 000 forint értékű áruval rendelkeztek Novotni Péter, Papp Pál; utóbbi pesti, bécsi kereskedőkkel tartott kapcsolatot, majd 1825-ben kiegyezett hitelezőivel a csőd kimondása előtt; adóssága 30 000