Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az egyéni vagyonképződés forrásai

föltétlenül fölényben volt a nagykereskedői réteg az iparosokkal szemben, mert a vagyon nagy része az előbbiek kezén volt.

101 A debreceni váltótörvényszéknél bejegyzett cégek sorában 1841-1846. évekből az alábbi kereskedők neve olvasható: Radl József, Csáthy Lajos, Nagy József, Svetits Mátyás, Jurtsák Miklós, Kardos László, Balogh Lajos, Máthé János, Freysing István, Schőberl József, Hofmann Ignác, Egresi Lajos, Farkas Ferenc, Kis Orbán János, Király József, Huttflész István, Szőllősi Ferenc. De csak egyetlen iparos neve látható: Hőke Józsefé.

102 Ez a felsorolás elsősorban olyan nevekre utal, amelyek korábban kisebb szerepet játszottak Debrecen életében és alig vettek részt a különféle céhes szervezetekben. A leggazdagabb fűszerkereskedők, mint a Svetits, a Radl, a Farkas családok önálló céhbe tömörültek. A családok őrségváltása a XVIII. század előtti viszonyokhoz képest ebből nyilvánvalóvá válik. Ugyanakkor feltűnik, hogy a felsorolt személyek nem voltak a szenátus tagjai, politikai szerepük inkább közvetve, a családi kapcsolatok által érvényesült. Többek között a Németi-féle kereskedőcég György nevű tagjának tiszta hagyatéka 1835-ben 21 822 forint összegű volt, amelyet oldalági rokonai, Nánássy Gáborné és Simonffy Gáborné örököltek; mindkettő férje a város szenátora volt.

103 Az is feltűnő, hogy amikor 1843. július 16-án az országos „Magyar Kereskedelmi Társaság" programja ismertté vált és annak első jegyzőkönyvét szeptember 21-én a választott hites közönség tagjai megvitatták, de részvényesnek a társaság felhívására nem jelentkezett debreceni kereskedő. Az a körülmény, hogy az első részvényesek között Pélyi Gábor hajdúkerületi főkapitány és Oláh Miklós hajdúkerületi követ neve megtalálható, inkább politikai jelentőségűnek minősíthető.

104 A debreceniek a társasághoz csak 1845/ 1848-ban csatlakoztak. A kereskedőtőkések, ha a városban már megtelepedtek, vagyonuk egy részét a piaci kapcsolatok bővítésére fordították, továbbmenően igyekeztek birtokot szerezni, miután házat építettek. A reformkorban a legismertebb kereskedőcsaládok általában nem vállaltak vezető szerepet a Kalmár Társaságban, vagy másként Kereskedő Társulatban. Ha idegenekként kerültek esetleg a század elején Debrecenbe, a Kalmár Társaságba esetleg beléptek, de inkább szakmai céheket igyekeztek kialakítani. Ilyenek közül emelkedett ki az Auer család, amelynek első ismert tagja 1751-ben már a vasárusok első osztályában található meg és utódai is vaskereskedéssel foglalkoztak. A különböző vashámorokkal álltak kapcsolatban és áruikat azokból szállíttatták. A családnak 1825-ben 3 vaskereskedő tagja volt, azok közül Sámuel és Mihály a nyolcadik, míg András az első osztályba tartozott. A céhes adóbesorolás azonban megtévesztő, mert a két első személynek is nagyobb vagyona volt, mint amennyi után adózott.

103 A vagyonos kereskedők között találjuk Balogh József nevét, akinek a Piac utcán épített kőháza egymagában 9535 vFt értékű volt; egy másik ugyancsak Piac u. kőházának értékét 6000 vFt-ra becsülték. Ezeken kívül az Újkertben 6 nyilas szőlője, Ebesen 16 nyilas földje, Pácon 4 boglyás kaszálója. Üzletének árukészlete 11 070 vFt-ot ért.

106 Vagyonának egy részét - a fentiekből láthatólag - házakba és földbirtokokba fektette, ipari tőkebefektetésről vele kapcsolatban nem tudunk. A kereskedők között tartották számon a Csapó családot, amelynek több tagja a városi vezetésben vett részt, Bauer Emánuelt, Falusi Györgyöt, Ke-