Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az egyéni vagyonképződés forrásai

dipénztárnak sok tennivalója akadt, miután egy-két év alatt szükségessé vált a bérleti díjak befizetése, a bérlet kiadásakor felmerülő összeg megtérítése, tekintettel arra, hogy a kincstár viszont Debrecen tanácsától várta a teljes birtok utáni díjak kiegyenlítését. Sok esetben a fizetésképtelenség, máskor a kedvezőtlen fekvés miatt a művelésben felmerülő többletkiadás nem egy gazdát arra kényszerített, hogy a bérelt földjétől megszabaduljon és azt valaki másnak adja el vagy átmenetileg zálogosítsa el. A kényszerhelyzet az 1820-as években, a mezőgazdasági konjunktúra megszűnésekor még erőteljesebben mutatkozott meg s emiatt a kezdetben hozzávetőleg megegyező nagyságú béresföldek területei egy-egy gazda kezén egymás után változtak, hol összébb zsugorodtak, hol nagyobbra terjeszkedtek. Bekövetkezett az a természetes állapot, hogy a jobban gazdálkodó vagy kedvezőbb feltételeket élvező személyek nagyobb birtoktesthez jutottak, míg mások a földjüktől igyekeztek megszabadulni. A béresföldeken indult meg először a kapitalista típusú szabadabb gazdálkodás, mert azok nagyságát sem az öröklődési rendszer, sem különleges jogszabályok nem korlátozták. Utóbbiak legföljebb megállapították a birtokszerzés felső határát, de ezt is csak elvben, mert gyakorlatilag, ha a gazdák a pénzt a béresföldért kifizették, a városi előírásokat nem tartották szemük előtt. A béresföldek tehát közösségi tulajdonban levő olyan magánbirtoknak minősültek, melyeknek hasznosítására és értékesítésére a közösség korlátozó szabályozása kismértékben terjedt ki. Ezeken a birtokokon korlátok nélkül haladhatott volna a mezőgazdaságnak amerikai utas kapitalista kifejlődése, ha maguk a birtokosok egyáltalán foglalkoztak volna a belterjes gazdálkodás akkori igényeivel és módszereivel. A béresföldeken a szabad forgalom korlátlanul érvényesült. A bérbe adó tanácsot kifejezetten az érdekelte, hogy a bérleti díjat megkapja, a bérlet a megfelelő idő után - általában hét év - megújíttassék és ha valaki közvetlenül a tanácsnak adta azt vissza, a kiinduló állapotnak megfelelően tegye. Az eredetileg haszonbérbe vett földek többszörösen gazdát cseréltek nemcsak az érdekelt eladó elköltözködése, hanem, valamilyen gazdasági nehézség miatt is.

88 A birtokok eladása miatt sok esetben teljes társadalmi deklasszálódás következett be. Azok a személyek, akik a földjük megműveléséhez nem rendelkeztek megfelelő szaktudással vagy anyagi eszközökkel, hiába halmozták a rögöt rögre, nem boldogulhattak és adósságaik terhe alól nem szabadulhattak.

89 A debreceni nagy határban a kilométeres távolságok miatt a földből csakis azok tudtak jól megélni, akik vagy a tanyákra költöztek, vagy majorost tartottak. Az is gyakran megtörtént, hogy az apa által gondosan megművelt földet az utódok már nem érezték magukénak, azt igyekeztek eladni, mert más foglalkozás után néztek. A Kapitán család példája mutatja, hogy a nagy távolságban fekvő földterületen a gazdálkodás egy Debrecen belvárosi lakos számára nagy nehézséget okozott, ezért lemondott a béresföldjéről, eladta azt.

90 Az állattartás erőteljesen hozzájárult a vagyongyarapodáshoz; a földbirtoknak sokszor az volt a legnagyobb előnye, hogy a területen állatokat nevelhettek, mert az állatforgalom akkor a gazdagodásnak nagy lehetőségeit képviselte. A Vásári család példázza leginkább, mennyire kiemelkedhetett egy-egy család az állattartás, főként a sertéstenyésztés révén. Vásári István