Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A királyi kisebb haszonvételek

ütközés miatt csakis erőszakosabb eszközökkel volt elképzelhető. A tanács határozottan kitartott saját álláspontja mellett és még június 24-én megírta a helytartótanácsnak, hogy „ha más polgárok ígérnek többet, azok is nem czéhen kívül lévő, hanem czéhbeli tanult mestereket tartoznak a marhavágás és.a húsmérés végett szolgalatjukba fogadni",

63 tehát a tanácsnak joga van a boltoknak mások részére történő kiadásához. Az ellentétek tovább fokozódtak; a mészárosok nem akartak beleegyezni abba, hogy helypénzt, boltbért és jövedelemadót fizessenek. 1837 februárjában a királyi bizottság tárgyalta az ügyet a mészárosok panasza alapján. A királyi bizottság szerint a mészárosok nem kívánhatják, hogy „a nemes város.a maga sarkalatos földesúri jussát az ő kedvökért kezéből kibocsássa".

64 A tanács valóban figyelmen kívül hagyta a mészárosok követelését és átmenetileg nem egy mészárszéket másoknak adott bérbe.

65 Az ellentéteket nem sikerült elsimítani, azok még 1839-ben is vizsgálódás tárgyát képezték. A mészárosok elleni panaszok sora merült fel, 1845. november 27-én pedig Komlóssy Lajos főkapitány a tanácsülésen tette szóvá, hogy a belső és külső mészárszékekben naponta átlag 16 mázsa 80 font marhahús fogy el, a közönség pedig magasnak tartja a húsárakat. Az árszabályozás joga méltánytalanul illeti a vármegyét. Ezzel kapcsolatban feliratot intéztek az uralkodóhoz, hogy „a sz. kir. városok ezen árszabályozási tekintetben is a megyéknek rendelkezése alól. . . valahára fölmentessenek".

66 A királyi haszonvétel joga körül felmerült nézeteltérések a mészároscéh és a város között mélyebb gyökerekből eredtek. Tudvalevő, hogy a XIX. század első negyedében a sertéshús fogyasztása a marhahússal szemben meszszemenően megnőtt, ezzel kezdett kibontakozni a sertéskupecek és -hizlalók meggazdagodásának folyamata. Ezek szerették volna a mészárosok valóban századokon át gyakorolt monopolhelyzetét megtörni, s emiatt hajlandók voltak - érdeküknek megfelelően - a királyi kisebb haszonvételi jog elismerése mellett a tanács által megkövetelt helypénzt, bérleti díjat, magasabb jövedelemadót fizetni. A mészároscéh konzervatív, merev állásfoglalása viszont arra vezetett, hogy a boltok egy részétől átmenetileg megfosztották, de ezzel egyidejűleg a hentesek is kezdtek - szabályzataiktól eltérőleg - foglalkozni a marhahús feldolgozásával. A kisebb haszonvételek között, melyeknek gyakorlata körül vita merült föl, szerepelt a halászati jog. A jogot Debrecen már a XV. század óta élvezte, majd századokon át közvetlenül gyakorolta. A reformkori bérletgazdálkodás bevezetése idején azonban ezt sem tartotta meg, hanem bérbe adta. A halászati jog bérletét azonban nemcsak a város lakosainak engedélyezte, hanem országosan kiterjesztette. A Pesti Hírlap, a Budai és Pesti Egyesült Német Hírlap hasábjain hirdetmény tétetett közzé az 1841. október 1-én tartandó árverésre, 70-80 forint bánatpénz lefizetése mellett. A Hortobágy környéki halászat feltételeit megállapítva a tanács az alábbiakat követelte meg: a Tisza és Hortobágy folyók halászata és csikászata a bérlőt illeti 1841. november 1.1844. október 31. között; a Hortobágy folyó halászati határai a Pap-ér és Zám közötti terület. Pénteken és szombaton a debreceni piacra kell szállítani a kihalászott halmennyiséget, de az el nem kelt halat és csíkot másutt is értékesítheti a bérlő. A halászati jog albérletbe csak a város tudtával adható. Az árverés során a bérletet Csonka Dániel vette át.

67 A kishaszonvételek körül felvetődött problémák érthetővé teszik, hogy