Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

erők tömörítése, de mindezek inkább csak irányt jeleztek még, mintsem hogy a területet szabályozó tényezőkké lettek volna. Debrecen fejlődésére sajátosan jellemző a városi társadalom agrárirányú érdeklődésével szemben a művelődésügynek határozottan kiemelkedő, európai színvonala. Már a XVIII". században szélesebb körű megalapozást nyert az iskolaügy, egyházi jellege ellenére meglepően haladó világi szellemben. A ref. kollégium professzorai, diákjai az akkori Európa legnagyobb városaiban folytattak tanulmányokat, kiemelkedő szaktudományi munkásságot fejtve ki akár külföldön, akár hazatértük után. Maróthi György egyénisége az egész felvilágosodásnak oszlopává magasodott; Hatvani István, Veszprémi István, Földi János, Kerekes Ferenc nemcsak az irodalommal, az orvostudománnyal, a társadalombölcselettél foglalkoztak, hanem egész nemzedékeket is neveltek és a maguk körében kialakították a haladó emberiség akkor magasrendű értékeinek tiszteletét. A francia mechanikus materialisták és enciklopédisták ösztönzése is felismerhető Debrecen akkor vezető szellemi köreiben, s nemcsak a kollégium híres professzorai, hanem szellemi munkát végző más értelmiségiek is részt vállaltak a munkából. Segner János András, Csapó József tiszti főorvosok az akkori Európa ismert tudósai közé tartoztak, Szent-Györgyi József főorvos hőforrásokat tárt fel és a termálfürdő alapját vetette meg. Domokos Lajos főbíró közismert volt a Habsburg uralkodóház iránti mélységes ellenszenvéről s ezért II. József az állásából is elmozdította; Fénelon fordításával kísérletezett. Szilágyi Sámuel Voltaire Henriadját hozta közelebb a város polgárságához. Kiemelkedő tudósként éltek - külföldön is elismert dicsőséget élvezve - Budai Ézsaiás, Budai Ferenc, Sárvári Pál, Földi Mihály és még sokan mások. A századfordulón a francia forradalom szellemének ismeretében alkotott Csokonai Vitéz Mihály, irodalmunknak ebben a korszakban legnagyobb egyénisége, aki a szaktudományokban élenjáró, de társadalomszemlélete révén konzervatív kollégiumi vezetéssel olyan élesen szembekerült. Mellette a haladó szellemű írók egész gárdája fordult a polgári fejlődés felé; közülük Földi János hajdúhadházi orvost mindenki ismeri, vagy a Ludas Matyi szerzőjét: Fazekas Mihályt; de nem maradt el mögöttük a füvészkert szervezője. Diószegi Sámuel, a városfejlesztő programjával kitűnt ifj. Kovács József, vagy a két híres geomerra: id. és ifj. Kovács György sem. Sajnos, ezeknek a kiemelkedő egyéniségeknek csak az újítás, a szellemi felfrissítés munkája jutott, de a városi hatalom bástyáin kívül rekedtek s kevéssé befolyásolhatták a hatalom birtokosainak társadalomszemléletét, politikai gyakorlatát. De lelkesen zárkóztak fel egymás mögé, s amikor az idősebb nemzedék már kimerült a harcban, helyüket új emberek váltották fel, mint ifj. Péczeli József, Papp Endre, Nagy Imre, Szilágyi István, Kuthy Lajos, Révész Imre és mások. Debrecen minden nehézség, akadály ellenére megindult a polgári kibontakozás útján és a város legjobbjai várták a társadalmi átalakulás, a hatalmi viszonyok megváltozásának lehetőségeit. A magyar jakobinusok közül nem egy Debrecenben végezte iskoláit, s az ottani ellentmondásokból a haladó mozzanatokat ragadta meg világnézetének balratolódása során. De nemcsak Debrecenben, hanem Bihar vármegyében is megtalálhatók a társadalmi haladás élvonala felé menetelő törekvések; itt robbant ki a Horia- és Closca-féle felkelés, itt zajlott le a reformkor balszárnyának egyegy tömegmozgalommá nőtt akciója. A közgyűlési összeütközések tárják